„Bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy prédikáltak, hogy mind a zsidók, mind a pogányok közül nagy sokaság lett hívővé" (Csel 14,1).
Amikor felállunk és beszélünk, az emberek rögtön észreveszik, hogy amit mondunk az csak elméleti tudás, vagy pedig élet-e. Az előbbivel nem kockáztatunk semmit. Gondosan megmaradunk tanításunk korlátain belül és rendszerezetten haladunk előre, hogy a félreértésnek még a lehetőségét is teljes bizonyossággal elkerüljük. Logikus rendben sorakoztatjuk fel érveinket, és így érkezünk meg kétségtelen következtetéseinkhez. Ha viszont az életet hangsúlyozzuk, másként közelítjük meg az igazságot. Miután saját tapasztalatainkból szereztünk olyan ismereteket, melyekre csupán tanulmányok segítségével sohasem jutottunk volna el, már nem a tökéletes tanításra igyekezünk helyezni a hangsúlyt. Azt az élő Krisztust mutatjuk be, akire hallgatóink rábízhatják magukat, és ha ez sikerül, elértük célunkat.