„Mi mennyei polgárok vagyunk, megtartót is onnan várunk, az Úr Jézus Krisztust" (Fil 3,20).
Átkelhetünk saját erőnkből az Atlanti- vagy a Csendes-óceánon, de sohasem tehetjük meg saját erőnkből a földről a mennybe vivő utat. A menny nem olyan hely, melyet a Gyülekezet egykor a jövőben ér csak el. A Gyülekezet benne él a mennyben! A menny a Gyülekezet származási-és lakóhelye is egyúttal. Fel sem merülhet a menny felé való törekvés kérdése. Ez a megállapítás talán túlzottnak tűnhet, mégis igaz. Ó, bár láthatnánk újból mennyei rendeltetésünk csodáit! Ez az elhivatás nem a mennybe hív, hanem közli velünk, hogy oda tartozunk, és már ott vagyunk. Tehát mi keresztyének nem törekszünk rá, hogy az odavezető utat megtaláljuk, hanem már most a menny polgárai vagyunk. Nagy biztonsággal álljunk rá erre az irányra!