„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek...Én pedig azt mondom nektek..." (Mt 5,21-22).
Aki mereven ragaszkodik az élet által meghaladott múltbeli törvényekhez, vagy szabályokhoz kötődik, képtelenné válik arra, hogy Krisztus mai mondanivalóját kövesse. A törvényt úgy látjuk, mint az élet mértékét, ám ez egy merev mérték. Amikor iskolás gyerekek voltunk, tornatanárunk életkorunknak és képességeinknek megfelelően helyezte alacsonyabbra vagy magasabbra a magasugrás lécét. A mérték átállítható volt, és ez teret engedett a fejlődésre. A törvény mértéke ellenben mindig merev. Egy bizonyos ponton túl nem enged teret az előrehaladáshoz.
„Én pedig azt mondom nektek..." Ezek a szavak örök érvényű elvet tartalmaznak. Ilyen érvelést is hallottam már: „ ez már köztudott tény volt Kálvin, Wesley vagy Darby idejében!" De az ő napjaik már múlt idő, éppen ezért neked meg nekem a tegnapot jelentik. Ha ugyanazt teszem, mint egy hónappal ezelőtt - mert az Úr erre vezet engem - ez élet; de ha azért teszem, mert Ő egy hónappal ezelőtt indított erre, az már törvény. A törvény keletkezhetett egy héttel vagy több évszázaddal ezelőtt, ám a Szent Szellem vezetése nem lehet még huszonnégy órával ezelőtti sem. Életbevágóan fontos kérdés, hogy ismerjük-e a vele járás mindennapos frissességét.
(Amikor azt olvassuk, hogy "Hallottátok...", akkor a mózesi törvény köré épített parancsolatokról (hagyomány) beszél Jézus, amikor pedig azt, hogy "Én pedig azt mondom", akkor Jézus arról beszél, hogy Isten mit gondolt/gondol - vagyis örökérvényű dolgokról)