„Micsoda név által vagy micsoda hatalommal cselekedtétek ti ezt?" (Csel 4,7).
Szemeinknek fel kell nyílnia, hogy meglássuk, milyen hatalmas az a változás, amit a feltámadás hozott. Az Úr Jézus neve ezután teljes azonosságot jelent a názáreti ácsmester és a trónon ülő között. De ez még nem minden! Azt a hatalmat és uralmat is megtestesíti, amely előtt minden térdnek meg kell hajolnia a mennyben, a földön és a föld alatt is. Azzal hogy a sánta meggyógyítása után a fenti kérdést feltették a tanítványoknak, a zsidóság vezetői mintegy elismerték, hogy lehet ilyesfajta jelentősége egy puszta névnek.
Ma nekünk ez a név azt jelenti, hogy Isten minden hatalmat Fiára ruházott. Ezért magában a névben is erő rejlik. De nemcsak az övé ez a név, hanem „adatott az emberek között". Ő a mi kezünkbe adta ezt a hatalmat, hogy éljünk vele. Az Úr Jézus utolsó beszédében háromszor ismétli meg: „Kérjetek az én nevemben". Micsoda hatalmas bizalom ébredhet bennünk ezt az ígéretet hallva: „Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek!" (Jn 16.23)