„A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet!" (Zsolt 119,32).
Sok bajunk abból ered manapság, hogy megelégszünk a tanítás pusztán tárgyi elfogadásával. Külső, értelmi ismeretekre törekszünk a Szentírással kapcsolatban, de nem alkalmazzuk az Igét személyes életünkre. Értelmünk sok nehézséggel találkozik a Bibliában, és azt gondoljuk „világosságnak", ha ezeket sikerül megoldanunk. Talán úgy érezzük, minden jól van akkor, ha a hitünk tiszta tanítást követ, és míg az egyik magyarázatot értelmileg helyeseljük, addig a másikat elvetjük. Nyilvánvaló azonban, hogy Isten szemében az számít, van-e belső szellemi ismeretünk az Ő Fiáról. Lehet, hogy írásmagyarázatunk helyes, de ha nincs meg bennünk az Ő élete, és nem élünk aszerint, akkor hiányzik a legfőbb: az egy szükséges dolog.