„Én gyengeség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg közöttetek... Szellemnek és erőnek megmutatásában" (1Kor 2,3-4).
A Szentírás kétféle, egyaránt becses és szükséges keresztyén tapasztalatot állít elénk. Itt vannak az erőteljes, szinte dicsekvő állítások, mint például: „Isten mindig diadalra vezet bennünket a Krisztusban;... Nekem az élet Krisztus;... Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Másrészt ugyanazoknak az embereknek ugyanolyan igaz beismerései: „Még az életünk felől is kétségben voltunk; ...Krisztus azért jött a világba, hogy megmentse a bűnösöket, akik között első vagyok én; ...Mi gyengék vagyunk Őbenne." Úgy tűnhet, mintha itt egy teljesen másfajta, törékeny és riasztóan kicsinyhitű keresztyénről lenne szó, telve félelmekkel és hibákkal. A valóságban Isten gyermekének az élete ebből a kétféle élményből áll. Természetesen szeretnénk magunkat az elsőre összpontosítani, a másodikat pedig kizárni. De ha mindkettőt ismerjük, ez azt jelenti, hogy ismerjük Izrael Istenét és Jákob Istenét is!