„Mester, bár egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit" (Lk 5,5).
Vannak olyan időszakok, amikor fáradozásunk az Úr munkájában feljogosít némi eredményre, de szomorúságunkra az eredmény nem jelentkezik. Lehet az, hogy egész éjszaka fáradoztunk, mégis elmarad az áldás. De minden érvelés hiába. Egyszerűen szembe kell néznünk a ténnyel, hogy Isten visszatartotta áldását. Emberi dolgokban az okból következtetünk a hatásra, de az isteni kegyelem birodalmában minden okoskodásunk tárgytalanná válik. Ebben a birodalomban egyedül Isten az ok.
„De azért a Te parancsodra bevetem a hálót"; ez a fajta hit az, ami hasznos az Ő szolgálatában. Bízzunk Őbenne, hogy érdemünkön felül áld meg minket. Feltéve, hogy várakozásunk és reménységünk egyedül Őrá támaszkodik, azt hiszem, egész jövendő utunkon áldást fogunk tapasztalni. Amikor egy életen az Úr kegyelme nyugszik, az ötven másik megmentését készítheti el, vagy akár száznak a megszentelődését is. Isten áldásának hatalmas eredményei vannak! Számoljunk a természetfelettivel! Nézzünk Istenre, és várjuk az Ő csodáit!