„Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem" (Lk 7,23).
Keresztelő Jánosnak nem tetszett a dolog. Ő olyan megújulásra törekedett, amilyennek Illés volt tanúja egykor; ehelyett lám, börtönben sínylődik, és a halál fenyegeti. Ha már neki magának nem szabad semmit végeznie, gondolhatta, akkor az Úr Jézus majd bizonyára intézkedik, hogy megbosszulja a második Illés kudarcát.
Mi is meg vagyunk bántva, ha úgy érezzük, Isten nem azt teszi, amit tennie kellene? Akaratát kerestük, dicsőségét kívántuk szolgálni, mégis oly sokszor csalódnunk kell módszereiben. Mondjuk betegek voltunk és gyógyítására vártunk, aztán mégsem gyógyultunk meg. Vagy pénzszűkében voltunk, de a pénz nem jött. Ennél is rosszabb az olyan ügy, ahol már Isten becsülete forog kockán. Jönnie kellene, hogy tisztességet szerezzen nevének - de nem jön. A helyzet nem változik, a tömlöcajtó nem nyílik, a szívek nem lágyulnak meg, és senki nem kiáltja: „Uram, mit tegyek?"
De lesz egy nap, amikor mindenre feleletet kapunk. Amikor az ítélő-jutalmazó széke előtt állunk (görögül: béma), Isten mindent meg fog magyarázni. Sok dologban hibásnak találtatunk, de olyan is lesz, amelyről ezt mondja majd: „Nekem igazam volt, de te is megfeleltél."