„Ti is, ha mindazt megtettétek, amiket parancsoltam nektek, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, amivel tartozunk" (Lk 17,10).
A szolgát - akiről ebben a szakaszban szó esik - kétféle munka foglalkoztathatta: „szántás" és „legeltetés" (7.v.). Mindkettő igen fontos feladat. Az Úr Jézus mégis arra emlékeztet itt bennünket, hogy ha a szolga ilyen munkából tér is haza, az a kívánalom, hogy először gazdáját lássa el, és csak azután üljön ő maga asztalhoz. Amikor mi hazaérkezünk az evangélium hirdetésének avagy mások pásztorolásának a szolgálatából, hajlamosak vagyunk önelégülten számba venni az elvégzett munka mennyiségét. De Jézus Krisztus ezt mondja nekünk: „Övezd fel magadat, és szolgálj ki engem." Természetesen nekünk is kell ennünk és innunk, de csak azután, hogy az Ő szomjúságát és éhségét csillapítottuk. Mi is részesülünk az örömből, de csak miután az Ő öröme már betelt. Kérdezzük meg magunktól újra meg újra: Őérte végzett munkánk Jézus Krisztust szolgálja először vagy a magunk megelégítését?