Nekünk nem jutott más, csak a szürke ködbe burkolózó fák.
Idegen katonák zaja, nálunk az ávós fekete autón járt.
Pedig vártuk hogy új tavasz ébred és eljön a hosszú, forró nyár
De csak jéghideg tél jött és itt maradt 33 éven át.
Közben senki se' beszélt róla, tudod, nem volt szabad
Csak az emlékét őrizték azok a pesti tűzfalak.
De most itt vagyunk, emlékezünk.
Magyarok voltunk, magyarok leszünk.
Amíg szól a dal '56-ért, míg szívünk dobog, '56 él!
Ma már szólhat a dal a Corvin-közben lelőtt srácokért
És a kapualjakban névtelenül harcoló bátrakért
És az ezrekért, kikre börtön várt és súlyos büntetés
Mégis szembe néztek a tankokkal hisz létünk volt a tét.
Azok ott, szórták ránk az átkot, s közben éltették a pártot
Mi meg a jeltelen sírokra sose vihettünk virágot.
De most itt vagyunk....