A szeretet nem bájmosoly,
nem csak addig tart, amíg kényelmes,
tűzön-vízen át meg kell őrizni, akkor is,
ha semmi kedvünk hozzá,
szeretni úgy is, ahogy nekünk nem jó
(de úgy nem, ahogy a másik nem szeretné),
sőt, elmenni a legvégsőkig, életünket adni,
akár apránként, percenként morzsolva,
akár egyetlen mozdulatban.
Az öröm nem mézesmáz, nem kell erőltetni,
sem kínkeservesen kiküzdeni,
elég felfedezni, mert szinte
mindenben ott van elrejtve lépten-nyomon,
érdemes örömforrásról örömforrásra járni,
mindegyiknél oltani szomjamat.
Napfény, falat kenyér, kedvesség,
felröppenő madár, rusnya bogár,
állatforma felhő, teremtett voltunk
turistajelzései mindenfelé.
A békesség nem bénaság,
nem tehetetlenség, hanem erősebb látás,
mely a viharos felszín alatt érzi
a mozdulatlan mélységeket,
és hagyja, hogy azok elárasszák,
teljesen betöltsék, így él, így lélegzik,
kibillenthetetlen egyensúlyban.
A türelem nem birkaság, nem valami
közönyösen bugyuta tudatállapot,
hanem erő, mely irányban tartja
a hajó kormánykerekét,
tudatában van az érzelmek hullámzásának,
nem tagadja le azt, de szeretne
handabandázás nélkül, egyszerűen célba érni.
A kedvesség nem nyálasság,
hanem annak felfedezése,
hogy mindig van okunk felháborodni,
de szinte sosem használunk vele
sem a helyzetnek, sem a másik embernek,
ha viszont jóindulattal nézek a másikra,
esélyt adok neki és magamnak,
hogy többre jussunk, mint két ragadozó,
akik előbb-utóbb találnak ürügyet,
hogy elharapják egymás torkát.
A hűség nem balekság,
nem a kínálkozó, színes-szagos
lehetőségek ügyetlen elszalasztása,
hanem annak ismerete, hogy kilétem
nem változik meg, ha kilépek a házból,
átlépek egy országhatárt vagy
fellőnek a Marsra. A felelősség
sem kabát, melyet boldogan dobok le
magamról a nudistastrandon,
hanem a bőröm, és igen rusnyán
festenék nélküle.
#jóéjtpuszi