Csak Te

A megfelelés hegyét hányszor megmásztam már az évek során.
De sosem értem fel még a csúcsra talán, sok volt a buta szabály:
Milyen egy jó keresztény, hogy él és mit csinál. Ó hányan megmondták már:
„Állj be a sorba csináld, amit a rendszer kíván! Vigyázz, hogy el ne hibázd!”

Nincs más csak Te, csak Te!
Egyedül csak Te!
Így egyszerűen: Te! Óóóóóó
Csak Te!

Az első szeretetet valahogy elhagytuk már, sok minden rakódott rá.
Elrepült kétezer év, csak egy távoli kép az élő Isten ma már.
Az évszázadok alatt letisztult liturgiák megmondják hogyan csináld.
Sok bába közt a gyerek valahogyan elveszett, szívekben sír a hiány.

Nincs más csak Te, csak Te!
Egyedül csak Te!
Így egyszerűen: Te! Óóóóóó
Csak Te!
Nincs más csak Te, csak Te!
Egyedül csak Te!
Így egyszerűen: Te! Óóóóóó
Csak Te!

Mert nem változtál semmit, ugyan az vagy aki voltál.
Várom, hogy felépüljön bennünk a neked szentelt oltár.
Ahogy igazi tűz lángol, minden salakot eléget.
Várod, hogy rád találjunk újra és végre megismerjünk téged.

Nincs más csak Te, csak Te!
Egyedül csak Te!
Így egyszerűen: Te! Óóóóóó