Minden ember kincseket keres a szívének,
Amiktől egyszerűbb és könnyebb talán az élet.
Igazi kincset, amin nem foghat az idő foga,
És senki sem veheti el soha.
És bármit megtennénk azért, hogy a miénk legyen,
Valami, ami átrepít ezen az életen,
Amit a tolvaj nem lop el,
A rozsda meg nem emészt,
Ami örökké a miénk.
A keresés véget érhet mától,
Mert itt a Kincs, egyenesen a Menyországból.
r1:
Szeretet a kincsek kincse,
Ettől több a földön nincsen.
Mérhetetlen gazdag forrás, csakis a miénk.
Nem kell érte messze menni, a szívet kell kinyitni - s ennyi.
Elfogadva Őt, ki ismer, tudja a nevemet,
Mert Ő a Szeretet.
Nézd csak azt az egyszerű, szegényes kis jászolt!
Az életemben rácsodálkoztam már jópárszor.
Semmi fényűzés, de mégis ott lobog az a tűz,
Amit mindannyian keresünk, megtalálhatjuk mától,
Mert itt a Kincs, egyenesen a Menyországból.
r1
r1