Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
11.05 Négy áldás
1Péter 1,1-12
A MAI szakasz négy áldást mutat be, amelyekbe a hívő ember bejutott.
(1.) Örök tanácsvégzések tárgya lett, kiválasztva Isten eleve ismerése szerint (2. v.). Ebben a választásban szeretet volt (Ef 1,4-5; 5Móz 7,6-8).
(2.) Megszentelt lett (elkülönített) a Szellem hatalma által, hogy engedelmeskedjen az evangéliumnak (2,22. v.; 2,7-8; 3,20; 4,17; 2Tesz 2,13). Így személy szerint Jézus Krisztus egyszer kiontott vérének meghintése (alkalmazása) alá került (Zsid 10,22; 12,24).
08.08 Dicsőítés a szellemi áldásokért
Efézus 1,1-14
„ÁLDOTT AZ Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csudadolgokat cselekszik egyedül! Áldott legyen az Ő dicsőséges neve mindörökké!” Így énekelt Dávid (Zsolt 72,18-19). Mi ugyanazt az Istent áldjuk, de most már teljesen kijelentette magát, mint Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja. Pál dicséretben tör ki azoknak az áldásoknak a gazdagsága miatt, amelyekkel Isten bőségesen elhalmozott bennünket Krisztusban. Bizony, illik hozzánk a dicséret, akár a napunkat kezdjük el, akár egy levélhez fogunk hozzá (lásd: Zsolt 33,1; 147,1).
08.02 Áldás, nem átok
Galata 3,1-14
PÁL MOST rátér, hogy megmagyarázza evangéliumának alapvető tanait, miután elmondta, hogyan kapta, ezt kővetően hogyan ismerte el azt a többi apostol Jeruzsálemben, és végül hogyan diadalmaskodott Péter tévedése felett Antiókhiában. De mielőtt ezt megtenné, hangsúlyozza azt az igazságot, hogy az evangélium Isten üzenete az emberiség megáldásának érdekében. Amint ez világossá válik, látható, hogy Isten, akiről az ember hibásan úgy gondolja, hogy ellene van, nem is tehetett többet érte, nem tehetett többet az ő javára.
07.30 Az áldás
2Korintus 13,1-14
PÁL KÖVETKEZŐ látogatása Korintusba szívvizsgálat lesz (1-2. v.). Gyengeséggel vádolták őt. Emlékeztet rá, hogy Krisztus gyengeségben halt meg a kereszten. Az Úr magára vette az emberi természetet annak minden gyengeségével, hogy alávethesse magát a leggyalázatosabb halálnak. Ahogyan ott függött a kereszten, úgy látszott, teljesen ki van szolgáltatva a bűnösöknek. Most azonban Isten hatalma által él. Pál teljes mértékben megtapasztalta, mit jelent Krisztusban gyengének lenni, de nem volt idegen számára az a hatalom sem, amely a gyengeségben vált tökéletessé.
04.28 Mikál
1Sámuel 18,20; 19,11-17; 2Sámuel 3,13-16; 6,16,20-23
Ha egy férj és egy feleség arra törekszik, hogy az Úr áldásosan felhasználhassa őket, szellemi vágyaiknak azonosnak kell lenniük. Megosztott ház nem tud megállni. Világos, hogy a Mikál és Dávid közti kötelék vékony volt. Inkább természeti, mint szellemi vonzalom volt az alapja. A Bibliában Mikálra gyakrabban hivatkoznak "Saul lányaként", mint "Dávid feleségeként". Jobban ragaszkodott ahhoz az emberhez, akit Isten elvetett, mint "az Isten szíve szerinti férfihez".
04.02 Éli, a pap
1Sámuel 1,1-3.10-28; 2,21-21; 4,11-22
Van valami méltóság Éli körül (neve azt jelenti, hogy "fennkölt"), ami felett gyakran elsiklunk, amikor hibáival foglalkozunk. Személyes kegyessége és egész életén át tartó szolgálata a szent sátornál Silóban a bírák korának végső idejében bizonyságtétel volt az Úrról az erkölcstelenség és a bálványimádás napjaiban. Annával kapcsolatos téves ítélete, mintha ő részeg lett volna, visszatükrözi, hogy mit szokott látni. Azonnal meg is bánja nyers, feddő szavait, és elismétli a papi áldást, 4Móz 6,22-27.
03.29 Naomi
Ruth 1,1-22; 4,13-17
Két idegen asszony közeledik Betlehem faluja felé. Az egyik izraelita, a másik egy riadt moábita (Lót leszármazott). Suttogás hallatszik: "ő az? Lehetséges? Igen ő az! Naomi!" Aligha nevezhető lelkes köszöntésnek tíz esztendő után. A fiatalabb lányról tudomást sem vesznek. Az idősebb asszony könnyek között kéri, hogy változtassák meg a nevét: "Ne hívjatok Naominak ("kellemes"), hívjatok Márának ("keserű")"; "a Mindenható nagyon keserűen bánt velem"!
03.07 Bálám, a pénz szerelmese
4Mózes 22,1-12; 23,7-26; 2Péter 2,14-16; Júdás 11
A Szentírás elítéli azokat, akik elfordulnak az igazságtól és másokat félrevezetnek. A farizeusokat leleplezte az Úr. A 2Tim és 2Pt óva int azoktól, akik romlottak és ellenállnak az igazságnak, akik, bár ismerik az igazság útját, elhagyják azt, 2Tim 2,17; 3,8; 2Pt 2,21.15.
02.02 Jákób öregkora
1Mózes 46,1-7.29-34; 48,15-22; Zsidók 11,21
Fiatal menekülőként Jákob váratlanul találkozott atyái Istenével Bételben. Megdöbbent a hatalmas látomáson, ezt mondva: "Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam." 1Móz 28,16. Ebből az alkalomból fogadalmat tett; ha Isten vele lesz, megtartja azon az úton, amelyen elindult, ad neki eledelül kenyeret, és ruhát, amelyet viseljen, és ha végül visszatérhet apjának házába békével, akkor az Úr lesz az én Istenem, 21. v. Cserébe Jákób ígéretet is tett, hogy annak, amit Isten már neki adott, egytizedét visszaadja Istennek!