08.19 Imádkozzunk a feljebbvalókért!
„A bírákat (szó szerint: isteneket) ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd!" 1Mózes 22,27
„A bírákat (szó szerint: isteneket) ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd!" 1Mózes 22,27
„Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat." 1Mózes 12,3
"Átkozzátok Mérózt - mondta az Úr angyala -, átkozva átkozzátok lakóit, mivel nem jöttek el segíteni az Úrnak, segíteni az Úrnak a hősök közt!" Bírák 5,23
PÁL MOST rátér, hogy megmagyarázza evangéliumának alapvető tanait, miután elmondta, hogyan kapta, ezt kővetően hogyan ismerte el azt a többi apostol Jeruzsálemben, és végül hogyan diadalmaskodott Péter tévedése felett Antiókhiában. De mielőtt ezt megtenné, hangsúlyozza azt az igazságot, hogy az evangélium Isten üzenete az emberiség megáldásának érdekében. Amint ez világossá válik, látható, hogy Isten, akiről az ember hibásan úgy gondolja, hogy ellene van, nem is tehetett többet érte, nem tehetett többet az ő javára.
A Szentírás elítéli azokat, akik elfordulnak az igazságtól és másokat félrevezetnek. A farizeusokat leleplezte az Úr. A 2Tim és 2Pt óva int azoktól, akik romlottak és ellenállnak az igazságnak, akik, bár ismerik az igazság útját, elhagyják azt, 2Tim 2,17; 3,8; 2Pt 2,21.15.
A 35. FEJEZET még egy másik előképet is elénk tár az Ezeréves Birodalomról. Az 1-2. vers az örömnek és buja növekedésnek képét adja. A föld puszta helyei a termékenység helyeivé fognak átalakulni, szépek és kellemesek lesznek, mint a Libánon, Sáron és Kármel. Az átok megszűnik, a föld hozama bőségesen növekedni fog, Ámos 9,13. Bőséges vízkészletek lesznek, Ézs 35,6-7; a szárazság és éhség ismeretlen lesz. Betegség és gyengeség el fognak tűnni Krisztus hatalma elől, mint akkor, amikor Ő az emberek között volt alázatos külső megjelenéssel.
A FILISZTEUSOK ELLENI két sikeres csata után, 2Sám 5,17-25, Dávid megpróbálta az Úr szövetségládáját a Sionra hozatni, 2Sám 6,1-23.
AZ ÁLDÁS ÖRÖME életbevágóan fontos volt Izráel nemzete számára. Ebben volt egyetlen reményük a növekedésre és boldogulásra. Az Ábrahámnak tett korábbi ígéretben, amikor Isten kihívta őt Úr városából, 1Móz 12,1-3, az áldás és átok egybe volt kapcsolva. „Megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt." Az áldás és átkozás joga Istené, és Izráel jóléte azon mérhető, hogy tapasztalják-e Isten áldását.
UTAZÁSUK VÉGÉHEZ ÉRKEZVE Izráel fiai „tábort ütöttek Moáb mezőségén", 22,1. Bálák, a moábiták királya, félve ettől a diadalmas néptől, amely országa határának közelében ütött tábort, elküldött a midiánita Bálámért, hogy átkozza meg őket, 22,2-11. Ebből a célból Bálák három magaslati pontra vitte el Bálámot.
Réges-régen élt egyszer egy öreg favágó a fiával. Nagyon szegények voltak, de volt egy csodaszép, hófehér lovuk.Mindennap elment a két férfi az erdőbe, tüzelőfát szedegettek, majd fillérekért eladták a faluban. A falu népe a fejét csóválta ezen.„Öregapám” – mondogatták neki:
- Miért nem adod el a lovadat? A gróf egy vagyont ígért érte. Úgy élhetnél a fiaddal, mint egy fejedelem.
- Reménytelen ezekkel az emberekkel. Mindig ugyanazt fújják” – gondolta az öreg magában.