büntetés

VOLT JÓBNAK HÁROM BARÁTJA, Elifáz, Bildád és Czófár, és amikor hallották az őt ért szerencsétlenséget, eljöttek meglátogatni. Hét nap és hét éjszaka úgy ültek mellette, hogy egyetlen szót sem szóltak. De ahelyett, hogy barátokként viselkedtek volna, bírákként viselkedtek. Először tartózkodóak és előzékenyek voltak, végül azonban szigorúak az ítélkezésben. A vitának három menete volt; mindegyikük beszél, Jób pedig válaszol. Az utolsó körben Czófár visszalép, bennehagyva Jóbot nyomorúságában. A viták Jób keserű kifakadása után kezdődnek, amely a 3.

ÖT JELENET VAN ebben az egész drámában. Az első az Izráel és Ammon közti konfliktus, illetve Rabba ostroma, 2Sám 10,1-11 (A). Ezután következik Dávid érzékisége, még amíg a harc folyt, 2Sám 11,12-27 (B). Az egésznek a középpontja Dávid meggyőzése és vallomása, 2Sám 12,1-15a (C). Érzékiségét (B) büntetés és vigasztalás követte, 2Sám 12,15b-25 (B). A függöny Rabba elfoglalásával gördül le, 2Sám 12,26-31 (A).

A NEMZETI ELHAJLÁS isteni büntetéshez vezetett, nagy nyomorúságba juttatva őket, és mindegyik tragikus ciklusnak az volt a csúcspontja, hogy megszabadultak, amikor bűnbánatot tartottak.