07.29 Maradj elkülönülve!
„A bűnöst kellett segítened, és az Úr gyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád az Úr haragja." 2Krónika 19,2
Jóhír (evangélium): Isten velünk van, ki lehet ellenünk?!
05.16 Elkülönülve
Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete." 1János 2,15
03.19 Ábrahám hitének útja
Az Ószövetségben az Istenhez való személyes viszony az elkülönülésben vált láthatóvá. Ez jut kifejezésre Ábrahám életében, aki elkülönült hazájától, törzsétől és rokonságától. Ma ez inkább értelmi és erkölcsi elkülönülés azoktól, akik nekünk a legkedvesebbek, de nincsenek személyes kapcsolatban Istennel. Jézus Krisztus is nyomatékosan hangsúlyozta ezt (Lk 14,26).
03.17 Gedeon: a férfi, aki Istent választja
Bírák 6
A Bírák könyve 6. fejezetének eleje lefesti Gedeon Szellem által ihletett hőstetteinek hátterét. Józsué után Isten győzelmes népe elkorcsosult egy félénk, legyengült néppé, amelyet ellenségei szorongattak, Bír 6,3-4. A gyökere a bűn volt, különösen pedig a megalkuvás. A kánaániták mellett élve, össze is házasodtak velük. Izráel népe már nem különült el. A Bírák könyvében hétszer olvassuk, hogy Isten megszabadítja őket ellenségeik kezéből, Bír 2,14; 3,7-8; 3,12; 4,1-2; 6,1; 10,6-7; 13,1.
02.21 Ellentétes tapasztalatok
Márk 9,1-29
AZ, HOGY a három szinoptikus író ugyanolyan sorrendben jegyzi fel azokat az eseményeket, amelyek az Úr megdicsőülését közvetlenül megelőzték, illetve követték, az összehasonlító tanulmányozást egyszerű gyakorlattá teszi (lásd Mt 17,1-8; Lk 9,28- 36). Az 1. vers azokhoz a dolgokhoz kapcsolódik, amikről az Úr az előző fejezetben beszélt; azonban bevezeti a megdicsőülés témáját is, mint olyan alkalmat, amely megmutatta előre az Ő dicsőségét, halálának eredményét, amelyről beszélt nekik. Márk utal arra, hogy az Úr „felvitte őket csupán magukban" (2. v.).
02.05 Sikem
1Mózes 34
Miután Jákob kibékült Ézsauval, mindenekelőtt Szukkótba ment, aztán pedig Sikembe (1Móz 33,17-18). Ott helyreállította annak a földdarabnak a tulajdonjogát, amelyet Ábrahám vásárolt 85 esztendővel korábban. Az a szomorú azonban, hogy valójában Bételben kellett volna lennie, 1Móz 35,1.
03.29 Király, pap és próféta
5Mózes 17,14-18,22
FONTOS VOLT, hogy a népet kormányozzák, és méltóképpen képviseljék Isten előtt. A királyi, papi és prófétai hivatást érintő előírások ezért születtek. Mózes felvázolt valamit abból a felelősségből, amely ezekkel a hivatalokkal járt. Izráelben mindegyiket külön gyakorolták.
03.07 A léviták
4Mózes 3,5-39
A LÉVITÁK, akiket Isten magának igényelt, 4Móz 3,12, nem a tizenkét törzzsel együtt táboroztak, hanem elkülönülten a sátor körül, 4Móz 3,23.29.35. v. Ebből isteni tanítást kaphatunk.
A léviták természetesen „Lévi" leszármazottai voltak, akinek a neve azt jelenti, hogy „egyesült". Az első követelmény számunkra, hogy olyanok legyünk, mit aki „az Úrral egyesül", 1Kor 6,17, a Szent Szellem megújító munkáján keresztül. Lévi három fiának, valamint az ő fiaiknak nevei ugyancsak jelentőséggel bírnak.