indítás

Helyes, ha eltűnődünk azon, hogyan végezzünk el valamit rendesen. De az már baj, ha a tett helyett tűnődünk. Miután Urunk ilyen csodálatos dolgokat mondott tanítványainak, azt várnánk, hogy a csendességbe küldi őket, elmélkedni a hallottak felett. De Urunk sohasem engedte őket elmerengeni "a holdfényben". Amikor azért keressük Istennel a kapcsolatot, hogy megértsük kívánságát, ezen eltűnődhetünk, de ha időnket álmodozásra pazaroljuk akkor is, amikor Isten megmondta, hogy mit tegyünk: ez már helytelen és soha nincs rajta Isten áldása.

Az angyal nem adott látomást Illésnek, nem is magyarázta meg neki az Írásokat, semmi különöset nem tett; amit mondott neki, az hétköznapi tennivaló volt: "Kelj fel és egyél!" Ha még sohasem lettünk volna levertek, nem is élnénk. Csak a kristálynak van olyan természete, hogy sohasem levert: az ember lehet lehangolt, különben nem lehetne emelkedett lelkületű sem. Egyes dolgok a halál leheletét hordják magukon, azért vannak, hogy lehangoljanak. Ha meg akarod állapítani, mennyit érsz, akkor vedd számításba, hogy hajlamos vagy a levertségre.