József

Arimátiai József mind a négy Evangéliumban említve van, de csak egyszer jelenik meg, hogy elkérje az Úr Jézus testét, és utána rendelkezésére bocsássa a sírját. Sohasem említik ez előtt és ez után. Egy adott idő szülte a férfit, vagy inkább Isten tartotta készenlétben az emberét erre az egyedülálló szolgálatra.

A négy evangélium kedves története egy-egy József szolgálatával kezdődik és fejeződik be. Az elején a názáreti József galileai, szegény ember és ács. A végén arimátiai József júdeai, gazdag ember és tanácsadó. Mindegyik jó helyen volt jó időben, jó állapotban, hogy Isten felhasználhassa.

Potifár aligha sejtette, amikor Józsefet megvette, hogy micsoda előnyös vásárt csinált. Hamarosan észrevette, hogy az Úr Józseffel van, és hogy ügyei előnyösen haladnak, kétségtelenül az ő szorgalmának köszönhetően, még a legalantasabb munkában is. Miután József kis dolgokban már bizonyított, Potifár a háztartásának minden ügyét József felügyeletére bízta, 1Móz 39,6.

Miután Józsefet kormányzóvá nevezték ki, fivéreivel kapcsolatos bánásmódját isteni bölcsesség jellemzi. Eleinte keményen beszél velük, 1Móz 42,7, és mégis kegyelemmel. Úgy beszél hozzájuk, hogy bűnbánatra indítsa őket a mintegy 13 esztendővel korábbi gonosz bánásmódjukkal kapcsolatban. Azzal kezdi, hogy kémkedéssel vádolja őket, vagyis csalással és képmutatással. Másrészt ők úgy kezdik, hogy szembe kell nézniük az ővele kapcsolatos igazsággal,"... egyikünk pedig nincsen meg." 1Móz 42,13b.

Most elérkeztünk József felmagasztaltatásához. A börtönben sínylődött további két esztendeig, mielőtt a 41. fejezet eseményei bekövetkeztek, de hitének erejét mutatja, hogy hű maradt az Úrhoz. Még ha a főpohárnok megfeledkezett is róla, van valaki, aki sohasem fogja elfelejteni; "én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be", Ézs 49,15-16. A reménytelen helyzet, hogy emberek megfejtsék a fáraó két álmát, azt eredményezi, hogy a főpohárnoknak végre eszébe jut József, 1Móz 41,9.

A 40. fejezetben József megaláztatását látjuk, míg a 41. fejezettől a felmagasztaltatását. Ezenkívül látható, mint fiú, 37,3, szolga, 38,4, megmentő, 41,45, és végül, mint uralkodó, 41,41.

Józsefet végül eladták rabszolgának Egyiptomba. Elég oka lett volna panaszkodni emiatt, de nem halljuk az önsajnálat vagy panaszkodás egyetlen szavát sem tőle. Elszakították családjától, nem volt semmilyen reménye, hogy valaha is visszanyeri szabadságát; így folytatta egyszerű, istenfélő életét. Mások észrevették, hogy különbözött tőlük valamiben: "Látta pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele", 1Móz 39,3, továbbá: "De az Úr Józseffel volt, hűséges maradt hozzá és kedvessé tette őt a börtönparancsnok előtt." 1Móz 39,21.

Józsefet, mint Jákob és Ráhel első fiát, Izráel jobban szerette a testvéreinél, 1Móz 37,3. Jelentősége van, hogy itt az Izráel nevet használja az Ige (Jákob szellemi nevét), jelezve, hogy József istenfélő és szellemi fiú volt. A további leírás, hogy "öreg korának fia", azt jelentheti, hogy okos fiú volt, amellyel meghaladta az éveivel elvárható bölcsességet. A Jákóbtól kapott öltözet az elsőszülöttséget jelentette, Lk 15,22.