Kornéliusz

Lukács gondosan feljegyzi a küldöttség látogatását, amelyet Kornéliusz Joppéba küldött, valamint azt az egyedülálló megtapasztalást, amelyben Péternek része volt éppen akkor, amikor ők megérkeztek. Isten felkészítette választott szolgáját, hogy prédikáljon nekik, de Péter lassan tanulta meg Isten útjait ebben a dologban. Már látta, hogy Samária befogadja Isten beszédét, de még mindig késlekedett a pogányoknak prédikálni. Emiatt látta a "nagy lepedő" látomását, és hallotta az üzenetet: "Amit Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak".

Az ApCsel 10 egyike a könyv kritikus fejezeteinek. Tartalmazza pogányok megtérését Péter igehirdetésén keresztül. Isten őt használta fel, hogy alkalmazza a hit ajtajának kulcsát a pogányok felé. Az Úr a Mt 16-ban adta neki a kulcsokat. Ez a fejezet az utolsó a három közül, amely kívülállók megtérését jegyzi fel az emberiség három ágazatából. Az etióp udvari ember hámita volt, Saul sémita volt, most pedig a százados Jáfet leszármazottja. Koméliusz hasonlított az első kettőhöz: igaz ember volt és nagy tiszteletnek örvendett.