védekezés

A ZSOLTÁR 120-134 tizenöt zsoltárnak olyan csoportját alkotja, amelyek mindegyikének fejléce a következő: „Grádicsok éneke", vagy ahogyan az angol fordítás közli: „Emelkedő utak éneke". Különböző módon alkalmazták ezeket. Némelyek úgy gondolják, hogy a Jeruzsálembe felmenő törzsek énekelték őket az évenkénti ünnepekre tartó útjukon. Mások azt hiszik, hogy akkor hangzottak el, amikor Izráel visszatért a babiloni fogságból, Zsolt 126,1. Úgy tűnik, három csoportba vannak rendezve. Mindhárom csoportban emelkedő mozgás van.

AZ ÚR EDÉNYEINEK vissza kellett térniük Jeruzsálembe. Az úton veszély leselkedhetett rájuk, ezért Ezsdrás böjtöt hirdetett, és védelmet kért az Úrtól, Ezsd 8:21,23. v. A böjtölés a mély megalázkodás külső jele volt, valamint az Úrtól való függőségük kifejezésre juttatása. A megőrzés, valamint védelem szükségességét teljesen elismerte az összegyülekezett társaság, és mindkettőt tekintve az Úrban bíztak. Ezsdrás tudta, hogy az Úr a legjobb védelem, és nem kért katonai kíséretet, 22. v.