igazság

TÖRTÉNETILEG JERÉMIÁS SZOLGÁLATA hosszú időt ölelt fel Jósiás uralkodásának utolsó éveitől kezdve, végig a gonosz Sedékiás idejében, annak korai végéig a fogságban, tanúja volt a szellemi dolgok leromlása azon folyamatának, amely csak szerencsétlenségben végződhetett. Választékos nyelvezettel világosan megmondta az események végső menetét, Jer 25,8-14. Izráel pusztaság lesz, és Júda Babilont fogja száműzetésben szolgálni 70 évig. Babilon felemelkedését, mint a nemzetek között uralkodó hatalmat Isten gondviselése rendelte.

ISTENÜNK ÚGY TEKINTI népét, mint szeme fényét, és úgy is törődik vele. Izraelnek azt mondta a pusztában Mózes búcsúénekén keresztül, hogy „az Úrnak része az Ő népe... őrizte, mint a szeme fényét", 5Móz 32,9-10. A visszatért maradékot az Úr Zakariáson keresztül ugyanezzel a képpel biztosította: „aki titeket bánt, az Ő szemefényét bántja", Zak 2,8. Dávid bizalommal imádkozhatott így: „Tarts meg engem, mint szemed fényét, szárnyaid árnyékába rejts el engem", Zsolt 17,8.

A 119. ZSOLTÁR A LEGHOSSZABB a könyvben, és egyike a legfontosabbaknak. Az egész Isten Igéjéről szól, és annak hatásáról a hívő ember életére és járására. Kulcsverse a következő lehet: „Mimódon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát?", 9. v.

IZRÁEL TÖRVÉNYEINEK keretein belül az igazságszolgáltatás szabályai a legkimerítőbbek. Isten igazságos jellemét tükrözik, aki ezeket adta. A büntetés követelményei valóban szigorúak voltak. „Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért", 21. v. A büntetésnek arányban kellett állnia a bűnnel. Figyeljük meg a lázadó fiú büntetését!, 5Móz 21,18-21.

JÓZSEF kétszeres indoklást adott arra, hogy megtagadta az engedelmességet Potifár felesége felszólításának. Először, tudatában volt gazdája iránti kötelességének, 8-9a. v., és úgy gondolta, hogy ha engedne a nő követelésének, visszaélne a bizalommal. Potifár előzetesen tökéletes bizalmat mutatott József hűsége iránt, 4. v. Volt Józsefben valami, ami másoknak azt sugallta, hogy ő megbízható; vö. 22-23. v. Igaz-e ránk ugyanez? Másodszor, tudatában volt Isten iránti kötelességének, 9b. v.