„Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz a teljes délig" (Péld 4,18).
Annak ellenére, hogy Salamon és több más király is példát szolgáltatott erre, nem szükséges elfogadnunk azt a tételt, hogy az ember életének végső napjai a szellemi hanyatlás napjai lehetnek. Gondoljunk például Jákobra Kánaánba való visszatérése után. Ő, aki mindig olyan nyughatatlan volt, most nyugodtan telepedett le az országban.
„Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak," 3János 1,4
Asa külső engedelmessége nem volt tökéletes; a fődologban helyesen járt el, de mégsem teljesen. Óvakodj az olyan dolgoktól, amelyekre rámondod: "Ez nem számít". Ha neked nem számít is, lehet, hogy Istennek nagyon is számít. Isten gyermekének semmi sem jelentéktelen. Hányan próbáljuk Istennel megismételtetni, hogy valamire megtanítson minket? Ő soha nem veszti el a türelmét. Talán azt mondod: "Tudom, hogy rendben vagyok Istennel" - mégis megmaradtak a "magaslatok"; van még valami, amiben nem voltál engedelmes.
Ha szükségletté (nélkülözhetetlenné) lettél egy léleknek, kiléptél Isten rendjéből. Mint munkásnak az a nagy felelősséged, hogy "a Vőlegény barátja" légy. Amikor észreveszed, hogy egy lélek felismerte Jézus Krisztusnak rá vonatkozó igényét, akkor tudod, hogy helyesen irányítottad. Ahelyett, hogy kinyújtanád kezed a szülési fájdalmak megelőzésére, imádkozz, hogy tízszeresére fokozódjanak, amíg nincs már se a földön, se a pokolban olyan erő, ami ezt a lelket távol tarthatná Jézus Krisztustól. Újra meg újra "műkedvelő" gondviselést játszunk.
...esküt tettünk, hogy Isten törvénye szerint élünk..., és hogy megtartjuk... az Úrnak minden... rendelkezését. (Neh 10,30)
"Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak" (Mal 3,20).
AZ APOSTOL úgy ír, mint Jézus Krisztus rabszolgája, hogy bemutassa Krisztus iránti osztatlan hűségét, és hangsúlyozza az alázatosság és szerénység eszméjét. Minden hívő áron van megvéve (1Kor 6,19-20), ezért ilyen jellemvonásokat kell mutatnia. Az a szó, hogy „szentek", „elkülönített embereket" jelent, és ezt életükben kell bemutatniuk, hogy el vannak különítve Istennek. Helyzetüket tekintve Krisztusban voltak, de életüket gyakorlatilag Filippiben élték.
HÁROM ÉVVEL később is még csecsemők voltak, akiknek tejre volt szükségük. Képességük elégtelen volt; testieknek bizonyultak viszály és széthúzás miatt, ezért felépítésük hibás volt.
„A nap felkelt rajta, amint elment Péniél mellett, ő pedig sántított a csípőjére" (1Móz 32,31).
Itt, Pénielben, szemtől-szemben Istennel Jákob új nevet kapott és Izrael lett. Az elbeszélés azonban a továbbiakban is Jákobnak nevezi őt! Ennek is jelentősége van! Az az igazság, hogy egyetlen éjszaka alatt senki sem képes megváltozni. Maga Jákob sem volt tudatában a nagy változásnak. Csak abban volt biztos, hogy találkozott Istennel és most állandóan sántít.
