„De mindaz, aki az Úr nevét segítségül hívja, üdvözül." (Csel 2,21).
Ez hogy lehetséges? Mert Isten beteljesítette a jóeli prófécia egy részét: „Kiöntöm Szellememet minden testre." (Jóel 2.28)
A Szent Szellem kitöltetése óta elegendő a bűnös ember egyetlen kiáltása Isten felé.
„És nevezte Ábrahám annak a helynek nevét Jahve-jire-nek. Azért mondják ma is: az Úr hegyén a gondviselés" (1Móz 22,14).
„Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat. Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók: De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai" (1Móz 49,22-24).
"Mondta azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között; hiszen testvérek vagyunk. Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld?" (1Móz 13,8).
„Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül" (Jel 14,4).
„De én örvendezni fogok az Úrban, és vigadok az én szabadító Istenemben" (Hab 3,18).
„Miért dühösködnek a pogányok és gondolnak hiábavalóságot a népek?" (Zsolt 2,1).
Mindjárt következik a válasz is: „A föld királyai felkerekednek, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az Ő felkentje ellen" (Zsolt 2,2).
„Vigadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvó helyükön!" (Zsolt 149,5).
„Nagy esőnek zúgása hallatszik" (1Kir 18,41).
„Mert ha amikor ellenségei voltunk, megbékéltettünk Istennel az Ő Fiának halála által, sokkal inkább megmentetünk az Ő élete által, miután megbékéltettünk vele" (Róm 5,10).