Nem baj, ha Illésre bízod magad, addig amíg Isten neked adja. De gondold meg, hogy eljön az ideje, amikor Illésnek mennie kell s nem áll többé melletted mint oltalmazód és vezéred, mert Isten nem akarja őt tovább melletted hagyni. Azt mondod: "Nem tudok Illés nélkül járni." Isten azt mondja: kell!
Az Ő egyedülléte velünk. Amikor Isten magához von minket szenvedés, bánat, kísértés, csalódás, betegség, meghiúsult vonzalom, összetört barátság vagy új barátság által, amikor már teljesen egyedül vagyunk vele, mi pedig - mint a villámsújtottak - egyetlen kérdést sem merünk feltenni neki: akkor kezd Ő magyarázni. Figyeld meg, hogyan neveli Jézus Krisztus a tizenkettőt: maguk a tanítványok döbbentek meg, nem a kívülálló tömeg.
Amikor feltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. (Mt 17,8)
A varázslók megcsalnak látomásaikkal, haszontalan álmokat beszélnek el, és amivel vigasztalnak, mit sem ér. (Zak 10,2a)
Õrizkedjetek a bálványoktól! (1Jn 5,21)
Egyedül nem megy...
Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erõszakoskodót! (Ézs 1,17a)
Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gal 6,2)