A 6,1-9. VERSBŐL álló szakasz befejezi a levélnek azt a részét, amely arra ösztönöz, hogy legyünk méltóak magas elhívatásunkhoz. A családban a gyermekeknek engedelmeskedniük kell, és az atyáknak megfontoltaknak, de határozottaknak kell lenniük. A napi munkában mind a szolgák, mind az urak úgy cselekedjenek, hogy mennyei Urunk szeme előtt vannak.
AZ ELSŐ hat vers folytatja a 6. fejezet témáját egy további illusztrációval arról, hogy a hívő ember megszabadult a törvény hatalmától, és ecseteli a bűn erejét. Kötelezettségünk a szigorú és hajthatatlan törvénnyel szemben hasonlít egy szerelem nélküli és sivár házasság terhes kötöttségéhez, amelyet ha a halál felold, lehetővé válik egy új egybekelés. Emberi életből vett illusztráció nem tudja teljesen bemutatni Isten útjainak csodáit, és ez az analógia megtörik, mivel a törvény nem hal meg.
„Minden becslésed pedig a szent siklus szerint legyen" (3Móz 27,25).
Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. (Zsolt 126,1b)
Megszabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az õ mennyei országába. Övé a dicsõség örökkön örökké. (2Tim 4,18)
Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását. (Ézs 52,10)
Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk. (ApCsel 4,20)
Szemeimet az Úrra emelem, ki menthet meg?
P. Kende
Ahogy egy háborúra gondolunk, az egyik jellemzője az, hogy nincs benne semmi fair. Nem olyan, hogy legyünk sportszerűek. Csak arról szól, hogy győzni kell, és semmi más nem érdekes, csak ez. Ha össze lehet zavarni az ellenséget, annál jobb. Ha nem látja, hogy jössz, annál jobb. Egy háború, egy harc nem sportszerű.