„És ezek után hallottam mint nagy sokaság hatalmas szavát a mennyben, ezt a szózatot: Halleluja! Az üdvösség és a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké" (Jel 19,1).
Ezt az első halleluját megelőzi a Jelenések könyvében egy város romlása, melynek jelzője az Igében újra meg újra ez: „nagy". Miért ujjong a menny Babilon elestén? Mert Babilon megtestesítője az üres látszat és kérkedés szellemének.
Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. (Jn 3,6)
Volt egy embernek egy nagy dán dogja. Ez a dán dog rendkívül nagy és vad kutya volt - semmi esetre sem olyan fajta, amelyiktől szívesen vesszük, ha az ölünkbe ugrik. Egy nap, ahogy a férfi sétáltatta a nagy dán dogját az utcán, meglátott az utca túloldalán egy másik embert, aki szintén a kutyáját sétáltatta - egy rövidlábú, farok és szőr nélküli kicsi kutyát. Csúnya egy jószág volt, és az igazat megvallva elég betegesnek nézett ki.