„És ezek után hallottam mint nagy sokaság hatalmas szavát a mennyben, ezt a szózatot: Halleluja! Az üdvösség és a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké" (Jel 19,1).
Ezt az első halleluját megelőzi a Jelenések könyvében egy város romlása, melynek jelzője az Igében újra meg újra ez: „nagy". Miért ujjong a menny Babilon elestén? Mert Babilon megtestesítője az üres látszat és kérkedés szellemének.
Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt. (Mt 26,16)
Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. (Jn 3,6)
"Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek pecsétje ez: »Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!«" 2Timóteus 2,19
Ha nem vigyázunk éberen arra, hogyan munkálkodik bennünk Isten Szelleme, akkor szellemi képmutatókká válunk. Látjuk, miben buknak el a többiek és ezt a meglátásunkat kritikává torzítjuk, ahelyett, hogy imádkoznánk értük.
...nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát. (Jn 18,28)
Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! (Lk 3,4)
LÁTVA, hogy az Ige újjászületést eredményezett, és megmarad örökre (1,23-25), ebből természetesen következik, hogy azzal kell táplálkoznunk (1,2; Jak 1,18.21). Megízleltük az Úr kegyelmét a megtéréskor; most fejlesszük ki a megfelelő szellemi étvágyat az igazságra. Ahogyan az újszülött csecsemők tejre vágyakoznak, így vágyakozzunk szorgalmasan az Ige szellemi, hamisítatlan tejére. (Nem csecsemőknek kell lennünk, hanem vágyakoznunk kell a táplálékra és az életre.)
Az Úr egy szombaton az egyik zsinagógában tanított, amikor meglátta ezt az erősen deformálódott testű asszonyt. Lukács, a szeretett orvos elevenen festi őt meg, mint aki "meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni", 11. v. Tizennyolc éve volt ebben az állapotban, mivel a Sátán megkötözte.
Az asszony a reménytelen bűnösök kiábrázolása, akik képtelenek megszabadítani önmagukat.
"Hazatért azért a király", 1. v. Annak az embernek, aki könnyek közt hagyta el Jeruzsálemet, a felkent királynak végül is joga volt ahhoz a helyhez, ahonnan kiűzték. Az Úr Jézus "utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője!" Ézs 53,3, de vissza fog térni diadalmasan!
Amikor Dávid visszatért, találkozott három emberrel, akiknek magatartása odafigyelésre ösztönöz bennünket.