barátság

Vannak időszakok szellemi életünkben, amikor zavar következik be és nem megoldás, ha kijelentjük, hogy nem kellene zavarnak lennie. Nem arról van szó, hogy helyes ez vagy helytelen. Isten úgy nyúl hozzád, hogy egyelőre nem érted és csak akkor fogod megérteni, mi a célja ezzel, ha átjutottál a zűrzavaron.

Amíg át nem adjuk életünket minden apró részletéig, addig nem ismerjük meg az önzetlenség örömét. A legnehezebb átadni magunkat: "Megteszem, ha..." "Ó, igen, azt hiszem oda kellene szentelnem az életemet Istennek." Az ilyen beszédből hiányzik az önzetlenség öröme.

A jóságnak és tisztaságnak sohasem szabadna önmagára vonnia a figyelmet, hanem mint a mágnesnek Jézus Krisztushoz kellene vonzania az embereket. Ha szentségem nem Őfeléje vonz, akkor nem is igazi szentség, csupán olyan hatás, amely oda nem illő érzelmeket ébreszt és mellékvágányra tereli a lelkeket. A legkomolyabb szent is akadály lehet, ha nem Jézus Krisztust mutatja meg, hanem csak azt, amit Krisztus tett érte.

Örömei: Ez a fejezet az Istennel való igazi barátság örömét fejezi ki, mint ahogyan néha imádság közben megérezzük jelenlétét. Ha olyan szoros kapcsolatban vagy Istennel, hogy már nem is kell kérned, mutassa meg akaratát neked, akkor ez azt jelenti, hogy közeledsz a hitből való élet iskolájának utolsó osztályához. Amikor helyes viszonyban vagy Istennel, akkor felszabadultan, szabadságban és örömben élsz, mert te magad vagy Isten akarata, s józan eszednek minden döntése is az Ő akarata számodra, kivéve, ha Ő meg nem állít.

Nem szemrehányásként hangzanak ezek a szavak, de nem is fejeznek ki meglepetést. Jézus csak egy lépéssel tovább akarja vezetni Fülöpöt. Jézus az, akivel legutoljára jutunk bizalmas viszonyba. Pünkösd előtt a tanítványok úgy ismerték Jézust, mint aki hatalmat adott nekik a démonok kiűzésére és a lelkek felébresztésére (Lk 10,18-20). Már ez is csodálatos közelség volt, de Ő még ennél is bensőségesebb, bizalmasabb kapcsolatot készült teremteni: "Titeket pedig barátaimnak mondottalak" (Jn 15,15). A barátság ritka a földön.