A Héber Iratok két szakasza utal Isten Fiára. Az első rész a 2. zsoltár; a második a Példabeszédek 30:4.
2. zsoltár
A 2. zsoltár elsősorban Jehova Felkentjével, a Messiás királyával foglalkozik. A zsoltár 12 verse a következőképpen hangzik:
1 Miért dühösködnek a nemzetek, és miért gondolnak hiábavalóságot a népek?
2 Fölkerekednek a föld királyai, és a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és fölkentje ellen:
3 Szaggassuk le bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
4 Az egekben lakozó kineveti, az ÚR megcsúfolja őket.
5 Majd így szól haragjában, és megrettenti őket fölindulásában:
6 Én kentem ám fel királyomat szent hegyemen, a Sionon!
7 Törvényként hirdetem, az ÚR mondta nekem: Az én fiam vagy te, ma adtam neked életet.
8 Kérd tőlem, és odaadom neked örökségül a népeket és birtokodul a föld határait.
9 Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket, mint egy cserépedényt.
10 Azért, ti királyok, legyetek észnél, és okuljatok, ti földnek bírái!
11 Szolgáljátok az URat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar fölgerjed haragja. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!
Ezzel a zsoltárral kapcsolatban a francia középkori bibliamagyarázó, Rashi elismeri: „Rabbijaink úgy magyarázzák, hogy ez a Messiás királyra vonatkozik.”
Bár a rabbik többsége a korábbi években is úgy magyarázta ezt a zsoltárt, hogy a Messiás királyra utal, ma sok rabbi azt mondaná, hogy ez inkább Dávidra vonatkozik, mint leszármazottjára, a Messiásra. A zsoltár szavai és a Biblia feljegyzései azonban teljesen kizárják Dávidot, mint lehetőséget.
Ebben a részben Isten azt mondja a személynek, akihez beszél, hogy átadja neki az egész világ uralmát és tekintélyét (8. v.). A történelem nagyon világosan mutatja, hogy Dávid soha nem rendelkezett ezzel az uralommal, és soha nem volt képes ilyen hatalmat gyakorolni. Ezért Davidot ki kell zárni. Így a korai rabbik helyesen értelmezték ezt a zsoltárt, amikor a Messiásról beszéltek, aki ebben a zsoltárban Isten Fiaként szerepel (7. és 12. v.). Ez a Messiás, aki Jeruzsálemben és az egész világon király lesz, egyben egyedülálló módon Isten Fia.
Ugyanebben a zsoltárban figyelmeztet Isten, hogy mindenkinek engedelmeskednie kell Isten Fiának, a Messiásnak. Aki megtagadja, azt megbüntetik. Azok viszont, akik a Messiás királynál keresnek menedéket – vagyis Belé vetik hitüket és bíznak üdvösségükben – új életet kapnak.
Példabeszédek 30:4
A másik rész bölcs Salamon királytól származik, aki összeállította a Példabeszédek könyvét. Hat kérdésből álló sorozata van:
1. Ki ment föl az égbe, és ki szállt le onnan?
2. Ki fogta össze markába a szelet?
3. Ki kötötte köntösébe a vizet?
4. Ki szabta meg a föld minden határát?
Salamon nem válaszol a kérdésekre, jelezve, hogy a válasz kézenfekvő: Csak egy ember képes mindezt megtenni – maga Isten (lásd Jób 38:4-11 és Ézs 40:12).
5. Tudod-e, mi a neve?
Más szóval: „Mi Isten neve?” Héberül Isten neve négy betűvel van írva: ( הוהי YHVH). Isten neve JHVH, a Nagy ÉN VAGYOK (2Móz 3:13-17). Már senki sem tudja, hogyan kell kiejteni a nevét, mert az évszázadok során féltek Isten nevét kimondani, és a kiejtés feledésbe merült. Ezt a nevet az Adonai szóval helyettesítik. Angolul néha „Jehovah”-nak fordítják. Tehát Isten, a Nagy VAGYOK, aki mindezt megtette.
6. Mi a fia neve, ha tudod?
Figyeld meg, hogyan teszi fel Salamon a hatodik kérdést. Először is négy kérdés volt, hogy ki tette mindezeket a nagyszerű dolgokat. A válasz ez volt: Isten tette mindezt. Az ötödik kérdés a következő volt: „Hogy hívják Istent?” A válasz JHVH, a Nagy ÉN VAGYOK.
Ezután Salamon feltesz egy trükkös kérdést, amelyre a bibliai történelem ezen időszakaszában lehetetlen volt válaszolni. Ezért a hatodik kérdéshez hozzáadja a „ha tudod” kifejezést. A kérdés a következő: "Hogy hívják a fiát, ha tudod?" Itt a kérdés nyilvánvalóvá teszi azt, hogy ennek az Istennek, a Nagy VAGYOK-nak van egy Fia!
Salamon nem ismerte Isten Fiának nevét, mert még Isten nem nyilatkoztatta ki. Ez nem szokatlan megközelítés a Szentírásban. Például a Teremtés könyve (1Mózes) idején élő emberek tudták, hogy van Isten, de nem ismerték a nevét.
Isten a nevét először Mózesnek nyilatkoztatta ki a 2Mózes 3:14-15-ben, majd ismét a 2Mózes 6:2-3-ban.
Ugyanígy senki sem ismerte Isten Fiának nevét a Héber Iratokban feljegyzett idők során, de azt igen, hogy Istennek van Fia, mert Dávid és Salamon is beszélt Róla.
A Héber Iratok (Ószövetség) valóban felfedik, hogy Istennek van Fia. Ez a Fiú a Messiás király, aki Jeruzsálemből fog uralkodni az egész földön.
„Ha elfogadjuk az emberek bizonyságtételét, az Isten bizonyságtétele nagyobb, mert ez Isten bizonyságtétele, amellyel bizonyságot tett a Fiáról: aki hisz Isten Fiában, az magában hordozza a bizonyságtételt. Aki nem hisz Istennek, hazuggá tette őt, mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tett az ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” (1János 5:9-12)