Jézus és a korszellem

- Kérlek, ne érts félre, kimondhatatlan megtiszteltetés, hogy nálunk fogsz prédikálni, de meg kell értened, nekem felelősségem van abban, mi hangzik el a gyülekezet felé. - mondta kissé feszengve a lelkész.
- Értem. - bólintott Jézus. 
- Szóval nem arról van szó, hogy én akarom megmondani, miről beszélhetsz, de azért nagy vonalakban egyeztethetnénk. 
- Ahogy jónak látod. Beszéljünk őszintén: mi az, amiről nem beszélhetek? -kérdezte csöndesen a názáreti, miközben kinyitotta kis jegyzetfüzetét.
- Hát...talán nem lenne szerencsés, ha túl sok szó esne a cselekedetekről.
- Mármint a hitből fakadó cselekedetekre gondolsz?
-Iiiigen. 
- Hm. 
- Aztán itt van ugye az erkölcs, a parancsolatok. Nem örülnék, ha a kelleténél nagyobb hangsúlyt kapna a keresztény ember erkölcsiségére vonatkozó isteni elvárás. 
- Miért?- kérdezte Jézus csodálkozva.
- Az olyan törvénykező lenne, hiszen mi már a kegyelem korszakában élünk! 
- Aha. Bocsáss meg, ezt is felírom magamnak, hogy el ne felejtsem! 
- Tudod, - váltott bizalmas hangra a lelkész - nagy megkönnyebbülés nekem, hogy ennyire rugalmas vagy! Ez a gyülekezet sérült emberekből áll, nagyrészt küzdenek a hitükkel, meggyőződéseikkel, örülök, ha egyáltalán vasárnaponként eljönnek. Éppen ezért nagyon vigyázok, miről beszélhetek nekik, nehogy megbántódjanak és esetleg emiatt elmaradjanak. Én magam is tartózkodok minden kihívó üzenettől, inkább Isten kegyelmére és szeretetére helyezem a hangsúlyt és nem forszírozom Isten igazságát és igazságosság utáni vágyát, igényét.
- Szép tőled, hogy ennyire figyelmes vagy! - nézett rá Jézus. De én úgy tudom, hogy a szeretet igazság nélkül nem szeretet. Sőt, valami olyasmi is meg van írva, hogy az igazság ismerete az, ami képes megszabadítani, meggyógyítani a betegeket.
- Persze, persze, tördelte a kezeit a lelkész. Utalunk erre is, de ennek most nincs itt az ideje. Pozitív üzenetre van szükség! 
Jézus megint írt.
- Majd elfelejtettem...- folytatta a lelkész - még véletlenül se említsd a keresztény élet nehézségeit, a szenvedés lehetőségét, vagy az eljövendő ítéletet, meg ehhez hasonló negatív, pesszimista dolgokat! A mi üzenetünk előremutató, bátorító, reményteljes! 
- Értem. - nézett fel a füzetkéből Jézus. Ezeket leírtam. Még valami?
- Jó lenne, ha hangsúlyoznád, hogy a keresztények nem bocsátkoznak konfrontációba semmilyen helyzetben, hanem mindig és mindenhol a békességet, az egységet, a toleranciát képviselik, sőt jobb, ha közéleti dolgokban sem nyilvánulnak meg. Elvégre semmi közünk ehhez a világhoz. 
Jézus sóhajtott egyet. - Amikor azt kérdeztem, miről nem beszélhetek, nem gondoltam, hogy egyszerűbb lett volna azt kérdeznem, hogy miről beszélhetek!?
A lelkész erőltetetten elmosolyodott. - Hát igen, manapság nem könnyű prédikálni...
- Nos, nézett rá Jézus. Akkor foglaljuk össze: nem beszélhetek a cselekedetekről, erkölcsről, nehézségekről, szenvedésről, konfrontációról, igazságról, ítéletről...
A lelkész bólintott.- Talán még annyit, hogy prédikáció közben feltétlenül mosolyogj! 
- Ezt nem értem. Miért?
- Mert így bizalomgerjesztőbbnek tűnhet a mondanivaló, sokkal barátságosabb benyomást kelthetünk.
Jézus becsukta a füzetkéjét. - Azt hiszem, ezek fényében én nem felelek meg az elvárásaidnak, de tudok egy remek motivációs trénert! Biztos vagyok benne, hogy ő a tökéletes ember a számodra! Biztosíthatlak, hogy azt fogja mondani, amit hallani szeretnél...és még mosolyogni is fog...
- De Jézus, ezt nem teheted velünk! Hiszen Te vagy Isten Fia, a Biblia ihletője és főszereplője! Pont Te nem akarsz beszélni a saját történetedről?
- Nem akarok. - felelte szomorúan az Úr. Mert ha megtenném, elveszíteném a hitelességemet és saját magammal hasonlanék meg.  Én magam vagyok az igazság, az abszolút erkölcs, aki emberré lett, aki az egész világgal állt konfrontációban és a cselekedeteivel mutatta meg a szeretetét, kegyelmét, s a nehézségeken és szenvedéseken át váltotta meg azokat, akik hisznek benne. Egy napon pedig visszatérek és ítéletet tartok az egész emberiség fölött. Erkölcsi ítéletet! Azok fölött, akik nem hittek bennem. Érted már, miért nem prédikálhatok nálatok? 
A lelkész lesütött szemmel hallgatott. 
- Látod? - tette a vállára a kezét Jézus. - Ez volt az igazság! Most pedig elmélkedj azokról, amiket hallottál és ha ennek hatására új felismerésre jutsz és a motivációs tréningek helyett ismét az én Igémet akarod hirdetni, állj majd ismét oda a pulpitushoz és prédikálj tovább, mert én ott leszek veled! Ez pedig a kegyelem...!