Anna

Milyen kevés, és mégis milyen sok van feljegyezve erről a csodálatos két emberről! Vajon gyakran tanácskoztak és beszélgettek egymással, miközben várták az eljövendő Messiást? Bizony emlékeztetnek bennünket a próféciára: "erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat" (Mal 3,16, Magyar Bibliafordító Szakbizottság, 2003). Ők valóban istenfélő maradék voltak, várva a Megváltót, miközben nem látszott, hogy a nemzet nagy része törődne vele.

ANNA ÉNEKE. Fia születését követően Anna ajkáról isteni Jótevőjét dicsőítő, magasságokba szárnyaló hálaéneke fakad fel. Úgy emlegették ezt az éneket, mint az Ószövetség magnificatját, és valóban az is. Sok megállapítás, amelyeket Mária, Urunk anyja mondott, jelzi azt, hogy tudomása van Anna énekéről, és azonosul ennek a régi nagyasszonynak a megtapasztalásával. Anna énekének utolsó szavai azt jelzik, hogy Isten tett egy kezdeti lépést Izráel királyának kijelölése felé Sámuel megszületésében.

A többnejűség gyakorlata elfogadott volt abban a környezetben, de Isten sohasem hagyta jóvá, mert ellentétes volt az Ő eredeti elképzelésével az egy férfi és egy nő egyesülését illetően, 1Móz 3. Ennek a gyakorlatnak gonosz következményeit bőségesen szemléltette Elkána otthona, ahol az egyik feleségnek, Annának a meddősége, valamint a másiknak, Peninnának a termékenysége keserű rivalizálást gerjesztett közöttük.