A vezető szerep jellegzetes vonásai nyilvánvalóak voltak Sámuelben korai éveitől kezdve. Az országban való letelepedés és a királyság létrejötte között eltelt időszakban Izráel a bíráktól várta a vezetést - Isten bírákat támasztott, hogy megmentsék a nemzetet az ellenségektől, szellemi vezető szerepet vállaljanak, és igazságot szolgáltassanak Isten parancsa szerint, Bír 2,16-18.
Mika kijózanító illusztrációt szolgáltat számunkra a nemzet szomorú állapotáról a bírák napjaiban. Jómódú, tekintélyes és vallásos ember volt a maga birtokán, Efraim hegyvidékén, éppen a Silóban lévő istenháza közelében lévő dombon, 18,31. Megmutatja a valóságos voltát a négyszeresen elhangzó kijelentésnek: "azokban a napokban nem volt király Izráelben", 17,6; 18,1; 19,1; 21,25; és nagyon világosan illusztrálja azt, hogy mit jelent a további megállapítás: "kiki azt cselekedte, amit jónak látott", 17,6; 21,25. Ő is pontosan ezt tette.
Különösen szomorú Sámson halála a gázai városi csarnok romjai alatt. Sírfelirata egyrészt megindító, másrészt kijózanító: "úgy hogy többet megölt halálával, mint amennyit megölt életében." Isteni szuverenitásában Isten felhasználta Sámson halálát, hogy csapást mérjen a filiszteus hatalomra Isten szabadításának jeleként, amely a micpai csatában később, még ugyanabban az évben bekövetkezett, 1Sám 7. Sámson vétkezett és elbukott, de Isten felhasználta személyes helyreállítását, hogy célját elérje, és a Szent Szellem őt is a hit hősei közé helyezi a Zsid 11-ben.
A vasárnapi iskolák Sámson-ábrázolásai herkulesi erővel festik meg őt. Látjuk, ahogyan széttép egy oroszlánt, megöl ezer filiszteust egy szamárállcsonttal, Gáza kapuival a vállain sétál, és csodáljuk dagadó izmait. A Szentírás nem így írja le. Nincs rá bizonyíték, hogy Sámson izmosabb volt másoknál. Erejének titkát nem a jól kifejlesztett bicepszek jelentették, hanem Ura iránti odaadása, vagyis nazíreusi fogadalma.
Ez sötét időszak volt Izráel nemzetének történelmében. A filiszteus beszivárgás a tengerpart mentén valóságos invázióvá változott. Isten engedte ezt meg, mert népe bálványimádás bűnébe esett. Kr. e. 1075-ben az Áféknál lezajlott csata Izráel leigázását teljessé tette, 1Sám 4. A frigyládát, az isteni jelenlét szimbólumát elrabolták, és a Silóban lévő szent sátort elpusztították. Azt a fiút, akit azon a napon egy haldokló anya szült, találóan nevezték el Ikábódnak, ami azt jelenti, hogy "a Dicsőség eltávozott". A dolgok alig lehettek volna sötétebbek!
Könnyen lehetne úgy gondolni Jeftére, (a) mint valamiféle megkeseredett emberre, aki vitatkozik testvéreivel, és az Isten népe közti vezető szerepre számított; (b) mint meggondolatlan emberre, aki kockáztatta lányát egy meggondolatlan esküvel; vagy (c) mint kemény emberre, aki irgalmatlanul használta kardját testvérei ellen. Talán ez a rövid bírói életszakasz (hat év) a kudarc jele - mégis, ugyanaz a Szent Szellem, aki ezt a feljegyzést adta nekünk, Jeftét a hit hősei közé helyezi a Zsid 11,32-ben, aki ott egyike a mindössze négy megnevezett bírónak.
Abimélek története komoly figyelmeztetésként áll mindazok előtt, akik isteni elhívás nélkül bitorolnak vezető szerepet Isten népe felett. Gedeon, bármilyen nagy ember volt is, szánalmas örökséget hagyott hátra: egy efódot, amely csapdává vált a nemzet számára, Bír 8,27, valamint fia számára, aki egy sikemi ágyastól született, aki szerencsétlenséget hozott saját népére.
A csatában a korsókat összetörték úgy, hogy a fény láthatóvá vált. Pál ezt arra használja fel, hogy bemutassa: életünket oda kell szánnunk Istennek, 2Kor 4,6-10.
Gedeon Istentől függött, és odaszentelte magát az Ő ügyének. És mi? Eszerint igaznak kellene lennie mireánk is: mind valamilyen ránk bízott munkában, mind valamilyen felelősségben, amely a vállunkon nyugszik, mindpedig valamilyen útban, amely előttünk áll. Isten ilyen hívő embereket használ fel. Gedeon hadseregének micsoda lecsökkentése történik! 22 000 ember megy haza; ők félnek. 9700 téveszti szem elől a célt az ívásnál; ők könnyen felkészületlenek lehettek volna, és elbocsátották őket.