emlékezet

HA AZ ERŐSÍTÉS biztosítja az olvasónak a szellemi felkészültséget az eljövendő csatához, akkor az olvasás élesíti szellemi felfogóképességét. A Szentírásra, és különösen a próféciákra figyeljenek (19. v.), mert először is ragyogni fognak, mint lámpások a sötét helyen (vö.: Zsolt 119,105), ami nélkülözhetetlenné teszi őket sötét napokban; másodszor, mert azok az írójukban lakó Szent Szellem ihletéséből származnak, és nem Isten üzenetének emberek általi egyéni értelmezései. Ezek tehát hatásos fegyverek a hamis tanítás elleni harcban (Ef 6,17).

PÁL, MIUTÁN a főbb ügyekkel foglalkozott, válaszolt a nehézségekre és megoldotta azokat, most levelének befejezésére készül. Levelét a következőkkel kívánja zárni:

KEZDŐ VERSÜNK arra tanít bennünket, hogy tegnapi olvasmányunk témája részben rendetlenséget okozott a gyülekezetben. Volt egy másik ok is. A megosztottság és a szakadás nyilvánvaló volt közöttük, és ez így volt akkor is, amikor összejöttek, hogy megemlékezzenek az Úrról. Azokban a napokban az összejövetel „szeretetvendégséggel" kezdődött, de ez ivászatba és lakoma-orgiába csapott át, amikor a gazdagok dőzsöltek, a szegények pedig éhesek maradtak, és feszélyezve érezték magukat (21-22. v.).

„ANNAKOKÁÉRT EMLÉKEZZETEK!" Hasznos arra emlékezni, hogy egykor milyen messze voltunk Istentől. Jól tesszük, ha megnézzük azt a szakadékot, ahonnan kimentettek bennünket (Ézs 52,1). Akinek sokat bocsátottak meg, nagyon fog szeretni; és azzal mi lesz, akinek keveset bocsátottak meg? (Lk 7,47). Minden bűnös ember messze van Istentől, és az üdvösség kiszabadítja a szegényt és a koldust a szemétdombról, hogy a fejedelmek közé ültesse, és hogy Isten trónját örökölje. A pogányok mégsem tarthattak igényt az Üdvözítő ígéreteire, amelyeket Izráelnek tett (Róm 9,4).