Elizeus

E férfi tettének modern elnevezése: kiváltsággal való visszaélés. A kiváltsága az volt, hogy közösségben lehetett Isten prófétájával. Ebben az időben nem élt a földön ember, akinek munkájában olyan nyilvánvalóan látható lett volna Isten hatalma, mint Elizeuséban, Géházi pedig az ő szolgája volt. Közvetlen közelről figyelhette meg azokat a nagy dolgokat, amelyek történtek, és bizonyosan részt is vállalt azokból.

Ezek Elizeus utolsó pillanatai. Nyitott ablak előtt játszódtak le, 17. v. A nyitott ablak azt sugallja, hogy a lélek Istentől vár valamit, Dán 6., míg a csukott ajtó, 2,4 arra utal, hogy a lélek Istennel visszavonultságban van. Elizeus kezének a királyéra való ráhelyezése erő átadására enged következtetni, 16. v. Meg kell jegyezni, hogy az erőt az előtt adja át, mielőtt a feladatot megparancsolja, 17. v. Így az Úr Jézus is ad, mielőtt parancsol, és felhatalmaz, amikor elküld; vö. Jn 20,21-22; Csel 1,8.

Isten, aki megadta Elizeusnak, hogy tájékozott legyen a szíriai király terveiről, látszólag nem tudta megvédeni szolgáját az elfogástól. A király legalább is ostoba módon nyilván ezt tételezte fel, 13-14. v. Elizeus Dótánban maradt, nagyon jól tudva, hogy "az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket." Zsolt 34,8. Elizeus szolgájának szüksége lehetett arra, hogy lássa is az angyalokat, de Elizeus tudta, hogy ott vannak.

Gilgál az utolsó hely volt, ahol ínségre lehetett számítani. Közel volt a pálmafák városához. Az izraeliták ott ünnepelték először a páskát, és ették az ország régi gabonáját. De most éhínség volt, és kisebb fazekak használatára kényszerültek. Meglepő-e, hogy az ínség idején a hitnek és a reménynek is híjával voltak? Elizeus "nagy fazekat" hozatott - Istennel nincsen ellátási hiány, és a hit, amely Istennel számol, a nagy méretű edényt kéri.

A súnémi asszony megtanulja, hogy Isten életadó Isten, mert ő, aki meddő volt, fiút szült; vö. Róm 4,19-21. De a fiú meghalt, így meg fogja tanulni, hogy Isten a feltámadás Istene is; vö. Zsid 11,17-19. Az asszony gyermeke túlélte a csecsemőkor veszélyeit, csak gyermekkorában lett boldog. Ez felfoghatatlan volt az anya számára. Az Úr adta őt neki azért a kedvességéért, amit az Ő szolgája iránt mutatott.

Elizeus éppen szántott, amikor Illés elhívta. Isten nem azokat hívja el szolgálatára, akik szeretik a saját kényelmüket. Mózes éppen juhokat őrzött, 2Móz 3,1, Gedeon gabonát csépelt, Bír 6,11, Elizeus szántott, 19. v., a tanítványok hálóikat kötözték, Mt 4,21, és Máté a vámszedő asztalnál ült, Mk 2,14. Isten azokat hívja el szolgálatára, akik hűségesek az élet mindennapi kötelességeiben, mert Krisztus szolgálatában nincs helyük a henyélő embereknek.

Illésnél nagyobb van itt! Nem gondolunk-e arra a valakire, aki Illéshez hasonlóan elvégezte a munkát a földön, amelyet Atyja bízott rá; akinek buzgósága mindenki másét messze túlhaladta; aki Izráelben rosszabb állapotokat talált, mint Illés napjaiban voltak; aki elmondhatta, hogy "keresik az alkalmat, hogy megöljenek"; aki eltűrte "a bűnösöktől ellene való támadást"; aki kiitta a legkeserűbb haláltusa poharát; és aki most, bár elhagyta a világot, nem hagyja övéit vigasztalás nélkül?

Jósáfátot megkereste Jórám, Akháb fia, hogy segítse Moáb ellen, és Jósáfát rögtön beleegyezett, dacára annak, hogy Akhábbal való korábbi szövetsége miatt kiérdemelte a próféta feddését; vö. 2Krón 19,2. Egy korábbi leckéből is tanult már, vö. 2Krón 30,3, de a leckék milyen hamar meg nem tanulttá válnak! "Úgy én, mint te", mondja; vö. 1Kir 22,4. Milyen gyakran fogunk bele ügyekbe anélkül, hogy imádkoznánk vezetésért, és csak akkor kezdjük keresni Istent, amikor csalódás ér bennünket.