Gedeon

Abimélek története komoly figyelmeztetésként áll mindazok előtt, akik isteni elhívás nélkül bitorolnak vezető szerepet Isten népe felett. Gedeon, bármilyen nagy ember volt is, szánalmas örökséget hagyott hátra: egy efódot, amely csapdává vált a nemzet számára, Bír 8,27, valamint fia számára, aki egy sikemi ágyastól született, aki szerencsétlenséget hozott saját népére.

A csatában a korsókat összetörték úgy, hogy a fény láthatóvá vált. Pál ezt arra használja fel, hogy bemutassa: életünket oda kell szánnunk Istennek, 2Kor 4,6-10.

Gedeon Istentől függött, és odaszentelte magát az Ő ügyének. És mi? Eszerint igaznak kellene lennie mireánk is: mind valamilyen ránk bízott munkában, mind valamilyen felelősségben, amely a vállunkon nyugszik, mindpedig valamilyen útban, amely előttünk áll. Isten ilyen hívő embereket használ fel. Gedeon hadseregének micsoda lecsökkentése történik! 22 000 ember megy haza; ők félnek. 9700 téveszti szem elől a célt az ívásnál; ők könnyen felkészületlenek lehettek volna, és elbocsátották őket.

A Bírák könyve 6. fejezetének eleje lefesti Gedeon Szellem által ihletett hőstetteinek hátterét. Józsué után Isten győzelmes népe elkorcsosult egy félénk, legyengült néppé, amelyet ellenségei szorongattak, Bír 6,3-4. A gyökere a bűn volt, különösen pedig a megalkuvás. A kánaániták mellett élve, össze is házasodtak velük. Izráel népe már nem különült el. A Bírák könyvében hétszer olvassuk, hogy Isten megszabadítja őket ellenségeik kezéből, Bír 2,14; 3,7-8; 3,12; 4,1-2; 6,1; 10,6-7; 13,1.