12.19 Az ítélettől az örvendezésig
A PRÓFÉTA, miután csendben volt és hallgatott, most egy imádságos zsoltárba kezd bele „a sigjónóth szerint", amely egyfajta gördülékeny, örvendező zenei kíséret, 3,1. Most már nem kérdésesek Isten útjai. A próféta elfogadta az Úr szavát, bár megrettenve, 3,2a; nem a küszöbön álló nyomorúságtól félve, hanem az Úr félelmével. Napjainkban, amikor eluralkodik a könnyelmű bizalmaskodás, bizony szükségünk van megújulásra „kegyességgel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz”, Zsid 12,28-29. Habakuk itt nagy magasságokba emelkedik.