harag

JÓNÁS nem volt boldog, hogy Isten annyira jó volt! Nem szólva arról, hogy prófétai hírneve kockán forgott, 5Móz 18,22, népének kegyetlen ellensége is megmenekült, 3,10. Valójában ez a lehetőség terhelte meg Jónást az Úr előtt az első híváskor, 4,2. Talán arra törekedett a próféta, hogy megindokolja tengeri útját. Tudhatta, hogy ha Istennek valóban az a szándéka, hogy elpusztítsa Ninivét, akkor ennek útja éppen az lett volna, hogy nem figyelmezteti őket. „Ezért siettem, hogy Társisba futnék" - mondja az Úrnak.

DÁVID EZT ÍRTA: „az Úr késedelmes a haragra és nagy kegyelmű", Zsolt 103,8. Ezzel szemben ezekben a fejezetekben azt találjuk, hogy az isteni harag négyszeresen van megismételve: „Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van", 9,12.17.21; 10,4. Ez nem megmentésre, 59,1, hanem ítéletre kinyújtott kéz, Ezék 16,27. Júda Izráel szentjét haragra ingerelte, 1,4. Következésképpen Isten feltámasztotta az asszíriai nemzetet, hogy haragjának vesszeje legyen bűnös népe ellen, 10,5.

KÉT ÚTJA VAN a haragos szavakra adott válasznak, jóindulatú, vagy haragos. Rúben fiainak válasza, amit a többi izraelitának és Fineásnak adtak, a szelíd válasz példája volt; vö. Józs 22,15.21-30, Különben zavar támadt volna. Egy másik példa Gedeon válasza Efraim haragos embereinek, amikor „erősen feddődtek vele". Válaszában többre értékelte őket önmagánál, és ez lehűtötte haragjukat; lásd Bír 8,1-3. Aztán ott van Abigail kedves példája, amikor „szelíd válasza" elfordította Dávidot attól, hogy haragjában maga álljon bosszút; lásd 1Sám 25,23-tól.