hit

PÁL, AKI jól megértette az önigaz zsidókat (Lk 18,11-12; Róm 10,3; Fil 3,4-7), tudta, hogy további erőfeszítést tesznek, hogy ellenálljanak tanításának a körülmetélkedés hangsúlyozásával, mintha az magában valamiféle érdemet biztosítana. Válasza az, hogy Ábrahám sokkal azelőtt igazult meg hit által, mielőtt körülmetélkedett, és hogy ugyanilyen módon a hit általi megigazulás elérhető zsidónak és pogánynak egyaránt. Ez ismét fájó pont volt a szenvedélyesen fanatikus zsidók számára (ApCsel 22,21-22).

PÁL az Róm 1,17-ben és Róm 3,21-ben előre látva azt az ellenvetést, hogy a hit általi megigazulásról szóló tanítása újonnan bevezetett dolog, most visszatér két nevezetes ószövetségi példára.

PÁL KÉTÉVES fogsága Cézáreában, valamint annak meghiúsulása, hogy akár Félix, akár Festus igazságot szolgáltasson neki, két dolgot bizonyított: az ember változatlan bűnösségét és az apostol megingathatatlan hitét.

JÁNOS NÉGY esetet választ ki, hogy bemutassa azokat a különböző módokat, ahogyan a feltámadásban való hit megvalósult. Az első példa maga János, aki elsőnek érkezett a sírbolthoz (4. v.), de másodiknak lépett be. Péter ment be először, és megszemlélte a halotti ruhaneműk gondos elrendezését. Ez bizonyítéka volt annak, hogy a testet nem lopták el. János belépve felfogta annak jelentőségét, amit látott, és hitt (8. v.); ezt Péterről nem lehetett elmondani. János számára a vászonnemük a feltámadás jelei voltak.

AZ EBBEN a beszélgetésben bevezetett téma azt a célt szolgálta, hogy vigasztalja a szomorkodó tanítványokat. Jézus, Aki nyugtalankodott testben^[1](11,33), lélekben (12,27) és szellemben (13,21); most azt mondja övéinek, hogy „ne nyugtalankodjék a ti szívetek". A szív nemcsak az érzéseknek, hanem a hitnek is a székhelye (Róm 10,10). Nekik most már hit által kell járniuk, és a nyugtalankodó szív hatástalanítaná a hitet.

AZ ENGESZTELHETETLEN szellem probléma (3-6. v.). Az Úr azt mondja, hogy ha valaki vétkezik ellenünk, és megbánja, meg kell bocsátanunk neki. Azzal lehetett érvelni, hogy ha ismétlődik a vétkezés (hétszer), bizonyos kétségek merülhetnek fel a megbánást illetően. De a lecke világos - ha megbánta, bocsáss meg neki. Lehetnek kétségeink a megbánás őszintesége felől, de a mi dolgunk a megbocsátás. Megérthetjük a tanítványok kérését, hogy „növeljed a mi hitünket", mert az állandó megbocsátás meghaladja az emberi erőt.