A hit a remélt dolgokat olyan valóságossá teszi, mintha már a miénk lenne, és rendíthetetlen bizonyítékot szolgáltat arról, hogy a keresztyénség láthatatlan, szellemi áldásai tökéletesen bizonyosak és valóságosak. A hit bizalom Isten megbízhatóságában. Meggyőződés arról, hogy amit Isten mond, igaz, és amit ígér, az meg fog valósulni.
- „az igazság felőli meggyőződést”.
- „bizalom”
- „meggyőződés”, ami erősebb a puszta véleménynél, bár gyengébb az eleve ismeretnél.
- „tényekre vagy ismeretre alapuló hitvallás”
- tárgya Isten,
- tartalma pedig a Messiás halála az ember bűneiért, az eltemetése, és a feltámadása.
Amikor Abrám megérkezett Kánaánba, hamarosan letelepedett, mint "idegen és vándor", Zsid 11,13 - felverte sátrát, oltárt épített, és segítségül hívta az Úr nevét, 1Móz 12,6-9. Feltehetően csalódást okozott neki, amikor látta, hogy az országot kánaániták birtokolják, 6. v., de akkor az Úr megjelent neki, és megismételte korábbi ígéretét, de most még határozottabban: "A te magodnak adom ezt a földet", 7. v. Nem tévedt tehát; ez volt a megfelelő ország!
EZ A FEJEZET mutatja be a harmadik látomást. A maradék, amely visszatért Jeruzsálembe Babilonból, serény volt a templom újjáépítésében. Most azt az ígéretet kapja, hogy a várost fel fogják mérni újjáépítés céljából, 1-4. v. és a lakosság megsokasodik majd, úgy, hogy a város túlnyúlik a városfalakon, 4. v. A többi város is virágozni fog, 1,17. Ennek bekövetkezte érdekében, akik Babilonban maradtak, szabaduljanak meg annak vonzerejétől és hamis biztonságától, és vegyék útjukat vissza a Sionjukhoz, 6.7. v.
HABAKUK zavarban van egy meg nem hallgatott imádság miatt, 1,2. Sehogyan sem tudta megérteni, hogy az Úr hogyan engedheti meg a gonoszságot népe között, anélkül, hogy beavatkozna, 1,3. Ráadásul a törvényt fellazították, és nem ítélik el a gonoszt. Az istentelen úgy érzi, nem kell félnie a letartóztatástól és büntetéstől, és fenyegeti az igazat. Az áldozatok szenvednek és a bűnözők szabadon járnak, 1,4. A próféta problémája egyre mélyül, midőn Jahve válaszol neki, 1,5-11. Hallgatása népének hitetlensége miatt volt.
MA KÉT ÉRDEKES gondolattal foglalkozunk. Először az ígéret földjére vonatkozó boldog jövendő vízióját látjuk, a várt helyreállítás jelét. Ezután az Úr dicsőítésének hangját halljuk jóságáért és irgalmáért. Így kiemelkedünk a homályból, a balsors közvetlen történetéből a dicsőségbe, Isten népe végső beteljesülésére és áldására.
JÚDA VEZETŐI GYÁSZOSAN elbuktak. Jeremiás következetesen megítélt prófétákat, pásztorokat és papokat; lásd, 5,30-31. Ez sok üzenetében világosan szerepelt. Ha a dolgok rosszul mentek a csúcson, hogyan lehetett volna igaz a nép! Az 1-2. v. olyan pásztorokról beszél, akik pusztították és szétszórták a nyájat. Olyan pásztorok voltak, akik nem legeltették a juhokat.
A KÖNYV ÖT jelenettel kezdődik, váltakozva a föld és ég között. Jóbot úgy mutatja be, mint tökéletes, igaz embert aki féli Istent és gyűlöli a gonoszt. Gyönyörű családja volt, ő maga egészséges, és törődött családjával. Amikor azok ünnepeltek, ő égőáldozatokat mutatott be értük arra az esetre, ha Istent átkozták volna szívükben, 1,1-5.
A FEJEZET LÉNYEGE három tényező köré gyűjthető; egy város, egy vallomás és egy fonál.
PÁRÁN PUSZTÁJÁBAN TÁBOROZVA, 4Móz 12,16 (13,1); vö. 4Móz 10,12, amely viszonylag közel volt Kánaán határához, az izraeliták pusztai vándorlásuknak döntő fázisához érkeztek. Úgy tűnhet, az Úr parancsolta nekik, „hogy kémleljék meg a Kánaán földét", 4Móz 13,1-2, de ők azt mondták, hogy „Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nekünk azt a földet", 5Móz 1,22. Az Úr maga már „kinézte nekik", Ezék 20,6. Ez a kikémlelés nem Istentől, hanem az ember akaratából történt, és az emberi elhatározás katasztrófával végződik.
HINNI azt jelenti, hogy számításainkban ISTENT tesszük a legfőbb tényezővé, és aztán a létező legegészségesebb logika szerint gondolkodunk. (C.H.Spurgeon)