Jakab

JAKAB JÓL megérteti testvéreivel, hogyan bánjanak az igazság Igéjével, amely által születtek (1,18). Hallgatniuk kellene az Igét és kevesebbet beszélni róla. A folytonos beszéd gyakran vitatkozásba és haragba fullad. Az ilyen harag akadályozza az evangélium terjedését, mert nem munkálja Isten igazságát.

JAKAB RÖGTÖN egy gyakorlati problémával foglalkozik, a kísértéssel (2. v.). Ez olyan szó, amelyet jó és rossz értelemben is lehet érteni: jót tenni vagy bűnre csábítani; a szövegösszefüggés dönti el, hogy melyik jelentés érvényes. Megpróbáltatásokat minden hívő ember tapasztal (1Kor 10,13), és az eredetük eltérő. Ezek nem annyira kudarcunk példái, inkább az a kérdés, hogyan reagálunk rájuk.

EZT a levelet Jakab írta, aki egyike volt a három ilyen nevű jól ismert személynek az Újszövetségben. Ez a három a következő volt: Zebedeus fia (Mt 10,2); Alfeus fia (Mt 10,3); és Jakab, az Úr fivére (Gal 1,19). Nem valószínű, hogy ezt a levelet Zebedeus vagy Alfeus fia írta volna. A lehetséges szerző Jakab, az Úr fivére, aki a gyülekezetnek egyik híres oszlopa (ApCsel 15,13; Gal 2,9), a körülmetélkedés pártjának vezetője volt (2,12), akinek levele alkalmas volt arra, hogy nagy hatást gyakoroljon a zsidó hívőkre.