János

KRISZTUS az igazi szőlőtő, ellentétben Izráellel, amely elmulasztott gyümölcsöt hozni Isten számára (Ézs 5,2; Zsolt 80,9). A tanítványok a szőlővesszők (Jn 15,4), most tehát azt képviselik, amit a nemzet elmulasztott. A természetes szőlőtő egy célért van, éspedig hogy gyümölcsöt teremjen. Semmi másra nem jó; még faszeget sem lehet csinálni a fájából, amire valamilyen dolgokat akaszthatnának (Ez 15,3). A tanítványok arra vannak kiválasztva (Jn 15,16), hogy ezt a célt megvalósítsák. A gyümölcstelen szőlővesszőkről a 2.

AZ ÚR úgy utalt tetteire, mint amelyek bizonyítják, hogy egy az Atyával (11. v.); ehhez hasonlóan azok a cselekedetek, amelyeket az apostoloknak kell majd cselekedniük, Krisztussal való egységük bizonyítékai lesznek. Még nagyobb cselekedeteket fognak véghez vinni; nem hatalomban, hanem szellemi területen. Az Úr cselekedetei főképpen lzráelre korlátozódtak, de az apostoloknak szélesebb körű szolgálatuk volt, amint az az Apostolok Cselekedeteiben fel van jegyezve. A cselekedetek egy bizonyos értelemben még mindig az Úréi lesznek (Mk 16,20).

AZ EBBEN a beszélgetésben bevezetett téma azt a célt szolgálta, hogy vigasztalja a szomorkodó tanítványokat. Jézus, Aki nyugtalankodott testben^[1](11,33), lélekben (12,27) és szellemben (13,21); most azt mondja övéinek, hogy „ne nyugtalankodjék a ti szívetek". A szív nemcsak az érzéseknek, hanem a hitnek is a székhelye (Róm 10,10). Nekik most már hit által kell járniuk, és a nyugtalankodó szív hatástalanítaná a hitet.

 JÉZUS az előző fejezetben háborgott lélekben (12,27), most pedig nyugtalankodott szellemben (21. v.) lényének legfelső birodalmában. Következésképpen a szomorúság, amelyet érzett, erősebbnek bizonyult. Az ok az áruló jelenléte. Nem harag volt, amellyel Júdást szemlélte, hanem fájdalom annak a szerencsétlenségnek láttán, amelyet a veszedelem fia önmagára zúdított. Az Úr sohasem feddte meg vagy távolította el. Amikor végül Júdás elhagyta a társaságot, azt önszántából tette. Júdás árulása azonban nem lepte meg Krisztust. Előre ki volt jelentve a zsoltárokban.

A felső teremben végzett szolgálat áttekintése

AZ ÜNNEPEN jelenlévők között voltak bizonyos görögök, akik Filephez mentek olyan igénnyel, hogy interjút kaphassanak Krisztustól. Milyen ragyogó kívánság volt ez - „Uram, látni akarjuk Jézust." (21. v.). Nekünk, mint Krisztus szolgáinak, nem szabad elfelednünk, hogy Ő az, Akire az embereknek valójában szükségük van - nem elképzelésekre vagy jó tanácsokra, hanem a Jézussal kapcsolatos jó hírekre! Filep András támogatását igényelte, hogy Krisztushoz menjen. András mindig kész volt rá, hogy valakit Krisztushoz vezessen.

A KERESZT már nagyon közel volt az Úrhoz, amikor Betániába visszatért. A vacsoránál Mária elővett egy nagyon drága kenetet, és megkente az Ő lábát. Hajával törölte meg a lábát és a ház megtelt a kenet illatával. Mária odaadása Krisztus iránt olyan nagy volt, hogy nem tétovázott megkenni Őt olyasmivel, ami tekintélyes értéket képviselt Ekkor mások is felismerték, mennyire imádja Krisztust. Felfigyelnek-e mások annak jó illatára, ahogyan én imádom Őt?

LÁZÁR FELTÁMASZTÁSÁNAK csodája mutatja, hogy Krisztus Úr még a halál felett is. János leírja, hogy ezeket a jeleket azért jegyezte fel, hogy higgyük: Jézus a Krisztus, az Isten Fia (20,31). Elmélkedéseinkben láttuk már, hogy Krisztus csodái a következőket bizonyítják:

EZ a fejezet az embereknek öt különböző típusát mutatja, akik valamilyen kapcsolatban voltak a juhval.

Az idegen, 5. v. Ő talán kísérletezett a pásztor munkájával, de valójában olyasmivel próbálkozott, amire nem volt elhívva. Hiába próbált közeledni a nyájhoz, azok nem ismerték, vagy nem bíztak benne, így elfutottak tőle.

Amint az Úr továbbment találkozott egy emberrel, aki születésétől fogva vak volt. A férfi koldus volt (8. v.), és a bűnös embert ábrázolja, mind természetét (Ef 2,3), mind gyakorlatát (Róm 3,23) tekintve. Azonban az Úr világossá tette, hogy az ember fizikai állapota semmiképpen sincsen összefüggésben sem saját bűnével, sem szülei bűnével. Az Úr, aki a világ világossága (Jn 8,12; 9,5), látást adott a vak embernek.