MA KÉT ÉRDEKES gondolattal foglalkozunk. Először az ígéret földjére vonatkozó boldog jövendő vízióját látjuk, a várt helyreállítás jelét. Ezután az Úr dicsőítésének hangját halljuk jóságáért és irgalmáért. Így kiemelkedünk a homályból, a balsors közvetlen történetéből a dicsőségbe, Isten népe végső beteljesülésére és áldására.
JEREMIÁS JOBB DOLGOKRÓL mutat be egy képet a nagyon sötét háttérrel szemben ebben a „Vigasztalás könyvében", 30-33. fej. Sok bizonyítékot gyűjthetünk össze Isten végső szándékairól népének áldását illetően. Figyeljük meg, hányszor mondja az Úr, hogy „én fogom", és közülük legtöbb a végső jó szándékokhoz fűződik. Még hihetetlen szenvedések várnak a nemzetre, mielőtt ezek a jó dolgok megvalósulnak; „háborúság ideje az Jákobon; de megszabadul abból!", 30,7.
TÖRTÉNETILEG JERÉMIÁS SZOLGÁLATA hosszú időt ölelt fel Jósiás uralkodásának utolsó éveitől kezdve, végig a gonosz Sedékiás idejében, annak korai végéig a fogságban, tanúja volt a szellemi dolgok leromlása azon folyamatának, amely csak szerencsétlenségben végződhetett. Választékos nyelvezettel világosan megmondta az események végső menetét, Jer 25,8-14. Izráel pusztaság lesz, és Júda Babilont fogja száműzetésben szolgálni 70 évig. Babilon felemelkedését, mint a nemzetek között uralkodó hatalmat Isten gondviselése rendelte.
JERÉMIÁS SZOLGÁLATA bánatba merült. Minthogy kinevették küldetését, megtérés nem volt. Az Úrtól származó minden üzenet növekvő ellenségeskedést eredményezett a nép részéről. Passúr megverette és börtönbe záratta, 20,2. Ez az üldözés mélyen beleégett a próféta tudatába. Csalódottnak és becsapottnak érezte magát, 20,7-8. Mai olvasmányunk áttekinti megbízatásának teljesítését, és annak árát.
JÚDA VEZETŐI GYÁSZOSAN elbuktak. Jeremiás következetesen megítélt prófétákat, pásztorokat és papokat; lásd, 5,30-31. Ez sok üzenetében világosan szerepelt. Ha a dolgok rosszul mentek a csúcson, hogyan lehetett volna igaz a nép! Az 1-2. v. olyan pásztorokról beszél, akik pusztították és szétszórták a nyájat. Olyan pásztorok voltak, akik nem legeltették a juhokat.
MONDTÁK MÁR, hogy Jeremiás próféta könyve a szív vizsgálatára készült. Érdekes tanulmány ezzel a témával a gondolatainkban szemlélni a próféciát. Van három hivatkozás ebben a fejezetben Júda bűnének mélységes voltára. Mindegyik a szívvel foglalkozik. Az 1. versben Jeremiás kijelentette, hogy Júda bűne gyémánthegyű vastollal van szívükbe vésve. Egy fertőzés volt itt, egy mély belső vétek. A bálványimádás a külső megjelenése volt egy olyan tisztátalanságnak, amely a szívben kezdődött.
JEREMIÁS SZOLGÁLATÁNAK volt két elkerülhetetlen következménye. Beteljesedett Istennek az a szándéka (a), hogy nyakas népét megítélje, és (b) ezt keserű üldöztetés követte amiatt, hogy Jeremiás hűségesen hirdette az üzenetet. Figyeljük meg gondosan az 1-11. vers hangnemét. Látszólag mennyire sötét minden. Isten meghirdette, hogy még a legnagyobb közbenjárók, Mózes és Sámuel sem fordíthatnák el az eljövendő ítéletet, 1. v. A büntetés eszközei tervbe lettek véve és elő vannak készítve.
JEREMIÁS PRÓFÉCIÁI nem mindenütt sötétek és reménytelenek. Megritkulnak a felhők és gyakran átragyog a nap. Voltak idők, amikor világosan kijelentette Izráel Istenének tántoríthatatlan hűségét, és beszélt az örömről, amelyre akkor van lehetőség, ha Vele helyes közösségben vannak. A mai olvasmány azt mutatja be, hogy érdemes megismerni és megérteni Istent.
JEREMIÁS TÁMADÁSBA lendült. Az Úr Igéje jött hozzá, és megmondta neki nemcsak azt, hogy mit mondjon, hanem azt is, hogy hol. Álljon az Úr házának ajtajába, 7,2. Támadta a nép templomba vetett bizakodását, mintha az szellemi biztonságot jelentene. Vö. Izráel korábbi bizakodásával a szövetségládával kapcsolatosan, 1Sám 4,3. Ez a zavaró mozzanat nagyon súlyos megvilágításba helyezi Júda bűnét. Úgy van leírva, mint szellemi „paráználkodás", Jer 3,8; 5,7.
JEREMIÁST A „BALSORS prófétájának" nevezték, és valóban könyvének hangneme gyakran sötét és nyomasztó. Néha keserű könnyeket kellett hullatnia, miközben az Úr üzenetét hordozta, Jer 13:17. De mély oka volt a próféta szomorúságának. A 2. fejezetben olvasunk annak a népnek az állapotáról, amelyhez az Úr Igéje szólt. Volt számukra egy felelősségrevonás a múltra vonatkozóan, 1-3. v. Az Úr emlékezett népének korábbi szeretetére. A terméketlen és gyümölcstelen pusztaságban Övé volt a legfőbb vonzalmuk; Őutána mentek.