Korintus

PÁL EZT a fő erkölcsi tulajdonságot elviszi az apostoli laboratóriumba, és háromszoros vizsgálatnak veti alá.

PÁL a korintusi hívőknek írva a következőket mondja: „Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint" (27. v.). Az efézusiaknak ezt írja: „Egy a test" (Ef 4,4). Ezért arra következtethetünk, hogy ennek a kifejezésnek, hogy „Krisztus teste", van helyi és általános jelentése, amely mindegyik esetben újjászületett hívőkből épül fel. Ennek illusztrálása a 12. versben az emberi test, amely sok tagból áll, de egyetlen egészet képez. Ennek kezdete a 13. versben látható. A sok tag egy testté a Szellembe merítés által válik.

PÁL EMLÉKEZTETNI akarja olvasóit korábbi napjaikra. Mint a nemzetek tagjai, különböztek Izraeltől, elsodródtak a saját vallásukban, hogy bálványokat imádjanak, amelyekről Pál azt írja, hogy némák. Azok képtelenek hallani vagy beszélni, ezért nem jelenthették ki magukat. Most azonban megtértetek, „hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok" (1Tesz 1,9). Ez az Isten hall és beszél, ismertté teszi magát az emberek számára, és elküldte Szellemét a szívünkbe. Az Ő befolyása alatt senki soha nem átkozza Jézust, hanem dicsőíti.

KEZDŐ VERSÜNK arra tanít bennünket, hogy tegnapi olvasmányunk témája részben rendetlenséget okozott a gyülekezetben. Volt egy másik ok is. A megosztottság és a szakadás nyilvánvaló volt közöttük, és ez így volt akkor is, amikor összejöttek, hogy megemlékezzenek az Úrról. Azokban a napokban az összejövetel „szeretetvendégséggel" kezdődött, de ez ivászatba és lakoma-orgiába csapott át, amikor a gazdagok dőzsöltek, a szegények pedig éhesek maradtak, és feszélyezve érezték magukat (21-22. v.).

MAI ELMÉLKEDÉSÜNKET utolsó versünkkel kell kezdenünk; hogy megtudjuk: amit Pál az előző versekben mondott nemcsak Korintusra érvényes. Úgy tűnik, ilyen volt Pál tanítása mindenütt, ahova csak ment, és a jelentőségteljes többes szám első személy arra utal, hogy ebben a dologban nem állt egyedül. Figyeljük meg, ahogyan J. B. Phillips kifejti ezt. „Ha valaki erről vitatkozni akar, én csak azt mondhatom, hogy mi és Isten gyülekezetei ebben az ügyben általában ehhez tartjuk magunkat." Igehelyünkön először is a következőkkel találkozunk:

EGY ILLUSZTRÁCIÓT ad elő, 1-5. v. Figyeljük meg a „mindnyájan" szó ismétlését és szembeállítását az 5. versben lévő „többség" szóval. Innentől kezdve Izráel történelméből megtanuljuk, hogy a közös kiváltság nem nyújt immunitást az elbukás és ítélet ellen. A keresztyén kiváltságok és áldások élvezete önmagában nem garantálja a megmenekülést a fegyelmezéstől.

VOLTAK NÉHÁNYAN a városban, akik megkérdőjelezték Pál apostoli tekintélyét, és így próbálták aláásni a munkáját. Ezzel foglalkozni kell, és el kell oszlatni a kételkedést itt és most, mert különben milyen hatása lesz a levélnek? Pál a problémával háromféleképpen foglalkozik.

A KORINTUSI hívők bálványimádók voltak, de az evangélium szabaddá tette őket. Mindenesetre az ilyen szolgalelkű generációk után és a bálványimádó praktikák folyamatos jelenléte mellett érthető, hogy sok hosszan tartó nehézséggel szembekerültek. Sokan manapság is, akik megszabadultak a kicsapongó és erkölcstelen életből vagy valamilyen eretnek vallás hatalmából, gyakran viaskodnak gonosz hajlamokkal. Az ilyen hívők iránt együttérzést és gyengédséget kell tanúsítani, tanácsolja Pál.

A KORINTUSBAN uralkodó erkölcsi viszonyok láttán nem meglepő, hogy ez a téma helyet kapott ebben a levélben. Kellett ezzel már foglalkozni a gyülekezetben (1. v.). Válaszában Pál az isteni parancsolatokat saját apostoli ítélőképességével együtt közli (vö.: 6., 25., 40. v.). Arra törekedve, hogy ennek a hosszú fejezetnek a tartalmát összefoglaljuk, figyeljünk meg négyféle hűséget, amelyet bemutat.

HA PETER érdeklődésének tárgya a lélek, akkor Pálé a test. Talán Klóé háznépétől hallotta, hogy a hívő ember testével kapcsolatos igazság még nagyon eltorzult volt némelyek között a gyülekezetben, és hogy a korintusi praktikák még mindig beszennyezik Isten gyülekezetét. A keresztyén szabadság törvényének magyarázatával kezdi. Ez nem szabadosság. „Minden szabad nékem" (talán az ő gyakran hangoztatott szlogenjeik egyikét ismételte), de nem szükségszerűen hasznos. Mint autósoknak, az út jobb oldala a miénk.