megalkuvás

Némelyek úgy írták le Jakabot, mint aki a vezető vén volt Jeruzsálemben, de az ilyen címek idegenek az Újszövetségtől. "Tekintélyes" lett a többiek között.." "akiket oszlopnak tekintenek", Gal 2,2.9. Pál szavai ebben az ügyben a 6. versben is fel vannak jegyezve. Ma egy szokatlan eseményhez érkezünk, amely maradandó, káros hatást gyakorolhatott volna a keresztyén bizonyságtételre. Körülbelül újabb nyolc esztendő telt el az ApCsel 15 óta, és Pál újra Jeruzsálembe érkezett. Sokat utazott a közben eltelt években, és sokan üdvözültek, mind zsidók, mind pogányok.

Ma egy olyan "világi ember"-t szemlélhetünk, aki kegyetlen és gyilkos volt, hogy jobban érvényesüljön. Élete figyelemre méltó módon fejeződött be Isten kormányzó keze nyomán. A róla szóló összes szentírási feljegyzés a ApCsel 12-ben található.

Manassé bűnbánata túl későn jött - nem saját maga, hanem népe számára. A korábbi évek károkozása megtörtént, és nem lehetett most már meg nem történtté tenni. Bűnbánata elég volt saját lelkének megmentéséhez, de királyságának vagy nemzedékének megmentéséhez nem. Fia, Amon követte apja korábbi éveinek rossz példáját. Rövid, kétéves uralkodása alatt "még sokasította Amon a bűnt", 2Krón 33,23. A nemzet gyorsan hanyatlott, és hamarosan a végére jut majd. Azonban éppen a vége előtt még jött egy friss fuvallat.

"Lemeztelenítette Júdát" (angol). Ezt mondja az ihletett kommentár Áház király hitehagyásáról, 2Krón 28,19. Rossz vezetése megfosztotta a nemzetet méltóságától, gazdagságától és befolyásától. Soha azelőtt nem álltak a dolgok ennyire rosszul, és nem volt ilyen szomorú a helyzet, de még rosszabb jött.

"Sőt még a szorongattatás idejében is tovább vétkezett az Úr ellen; ilyen volt Áház király", 2Krón 28,22. Korábban Asszíria királyához fordult; most még tovább megy, és segítséget remélve Damaszkusz isteneinek áldozik.

Óbadjáhú Akháb házának felügyelője volt, az Úr titkos követője. Ifjúsága óta ismerte az Urat, 12. v.; vő. 2Tim 3,15. Neve azt jelenti, hogy "az Úr szolgája"; bizonyára istenfélő szülei voltak. Akháb uralkodása alatt sem távolodott el az Úrtól. Szívből ragaszkodott az Úr szolgáihoz, és ellátta őket vízzel, amikor ez nagy dolog volt az eső hiánya miatt. Nem hiányzott teljesen a bátorsága, mert kezdeti félelme ellenére kétségkívül közölte Illés megjelenését és üzenetét. Ő "igen félte az Urat", és Isten mindig figyelemmel kíséri szentjei hűségének mértékét; vö.

A Bírák könyve 6. fejezetének eleje lefesti Gedeon Szellem által ihletett hőstetteinek hátterét. Józsué után Isten győzelmes népe elkorcsosult egy félénk, legyengült néppé, amelyet ellenségei szorongattak, Bír 6,3-4. A gyökere a bűn volt, különösen pedig a megalkuvás. A kánaániták mellett élve, össze is házasodtak velük. Izráel népe már nem különült el. A Bírák könyvében hétszer olvassuk, hogy Isten megszabadítja őket ellenségeik kezéből, Bír 2,14; 3,7-8; 3,12; 4,1-2; 6,1; 10,6-7; 13,1.