Ószövetség

PÁRHUZAMOS POLITIKAI TÁBOROK alakultak ki Isten megengedő akaratának keretein belül a bűn miatt, 1Kir 11,31.35; 12,24., a függőség és engedelmesség Jeroboám részéről szilárd házat biztosított volna neki, 1Kir 11,38. Merő hitetlenség volt tehát, amely arra vezette őt, hogy azt mondja, hogy a királyság vissza fog térni Dávid házához, „ha felmegy e nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában", 12,26-tól. Nem hitt Istenben, és elmulasztotta, hogy engedelmesen Istenhez alkalmazkodjék, aki uralkodott, és aki őt hatalomra emelte.

AZ A KIRÁLY, aki felépítette Isten házát, volt az első, akit kipróbált az, akit a ház képviselt. Salamon szégyenletesen elbukott, 1Kir 9,26-11,43. A királynak meghagyta Isten, hogy „sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Egyiptomba", „sok feleséget ne tartson", „se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa", 5Móz 17,16-tól. Salamon mindezekben engedetlen volt, 1Kir 4,26; 10,26.28; 11,3-tól; 9,28; 10,2.10-11.14.16-tól. 21-től 25-27. „Ezek szekerekben, amazok lovakban bíznak", Zsolt 20,8; vö. 33,17; 147,10; Ézs 31,1.3.

SALAMON A TEMPLOM FELSZENTELÉSÉT áldással és Istennek adott hálával kezdte, 1Kir 8,12-21, imádsággal és könyörgéssel folytatta, ahogyan visszatekintett a múltra, 23-30. v. és előre a jövőre, 31-53. v., és egy nagy áldással fejezte be, 54-60, valamint figyelmeztetéssel, és az áldozat és örvendezés idejével, 62-66. v.

SALAMON LEHETŐSÉGEIN és erőforrásain túl volt az, hogy kielégítse azoknak szükségeit, akiket vezetett. Isten háza jelentette a választ minden szükségre, miként a nép imádságai afelé irányultak. Az előre látható problémák hétszeres rendje minden dologra kiterjed, az egyéniekre, 31. v.-től, a közösségiekre, 33-40. v. és a körülöttük lévő világéra, 45-53. v.

ELSŐ PILLANTÁSRA FURCSÁNAK TŰNHET, hogy a királyi ház-együttesnek ez a vázlata bele van helyezve az Isten házát leíró keretbe, 6,1-38 és 7,13-51. A Szent Szellem így hangsúlyozza azt a bensőséges kapcsolatot, amely fennáll Isten háza és Isten királya, valamint Isten irányítása és az Isten nevében irányító között. A király közbenső szerepet játszik; Istenért uralkodik. A király nem forrása az áldásnak, hanem csatornája.

A SZENTEK SZENTJÉNEK leírása sajátosan jellemző a templomra. Olvasmányunkban hétszer használják, 16.19.20.21.22.23.31 vers, meggyőz bennünket annak fontosságáról. Elmélkedj ezeken az igehelyeken. A szentek szentje segítségével Isten élő hangja zengett át az Isten házán és királyságán. A szentek szentjében Isten meghallgat; a szentek szentjéből Isten szól, úgy, hogy Isten népének jellemzői és dolgai világosan különböznek a körülötte lévőkétől. Olvasd el a Zsolt 28,1-2-t. Tekints ma is a szentek szentjére és hallgass rá!

SALAMON ÉPÍTŐ MUNKÁJÁNAK a parancsa az Egyiptomból való kivonulástól van dátumozva, 6,1. Csak a megváltottak építhetnek az Úrnak. A feljegyzés bemutatja először az alap szerkezetét, 2-14. v., mint „befejezettet", 9.14. v. Másodszor a belső részt szépítették, és a belső udvar volt „befejezve", 22.38. v. Aztán a királyi palota-együttest is „befejezték", 1Kir 7,1, amelynek részleteit a 1Kir 7,1-12-ig írja le. Végül az udvar felszerelésével (Hírám munkája) 22.40 és a saját házával (Salamon munkája) minden be lett fejezve, 1Kir 7,51.

MILYEN LÉPÉSEK vezetnek el bennünket az oltártól a frigyládáig?

(1)  Az Úr megjelent, 5. v., kegyelemben, kijelentő álmot alkalmazva, mint a közlés hordozóját. „Kérj...", mondta.

Dávid UTOLSÓ ÉVEINEK viszontagságai során Isten végig uralta a helyzetet és biztosította, hogy az Ő embere a maga idejében Dávid trónjára kerüljön. Az a trón csakis azé lehetett, akinek Ő megígérte. Igen, megesküdött neki apján keresztül,  13.17.30. v., az Úr szava szerint, 1Krón 22,9. Ez még inkább figyelemre méltó mindannak az ármánykodásnak a fényében, amely különben megvalósulhatott volna. A trónbitorlók három fajtáját távolította el a halál.

LÁTTUK, HOGY a Sámuel és a Királyok könyvei elválaszthatatlanul összekapcsolódnak egymással. Ha Sámuelnél az igény az uralkodásra, valamint az uralkodó volt a figyelem fókuszában, akkor a Királyok könyvei inkább az uralkodás támaszát és az uralkodás különböző módszereit hangsúlyozzák. Az érdeklődésnek ez az eltolódása, a személyesebbről a hivatalosabbra, mindenütt nyilvánvaló. Figyeljük meg például, hogy a királyok gyakran vannak hivatalosan és szertartásosan megnevezve: Dávid király, 1,1, Salamon király, 1,39.