DÁVID NEVE, amely azt jelenti, hogy „szeretett", hűen leírja mi volt ő Isten számára: „szíve szerint való ember", 1Sám 13,14; ApCsel 13,22. „Adta azt felebarátodnak (Dávidnak), aki jobb nálad", 1Sám 15,28. Ebben az olvasmányban először felkeni Sámuel, mint Saul utódját, 1-13. v., azután pedig bekerül az udvarba, mint Saul lecsendesítője, 14-23. v.
SAUL HIVATALRA VALÓ kiválasztását elvetése követte, 13-15. fej. A mi szempontunkból Saul azzal volt megbízva, hogy elpusztítsa Amáleket, 15,1-4, és hadjárata sikeres volt, noha tönkretette részleges engedelmességével, 5-9. v. Sámuel, amikor ez tudomására jutott, megneheztelt Saul engedetlensége miatt és elítélte, 10-19. v. Saul először mentséget keresett, 20-23. v., de végül elismerte bűnét, 24-25. v. Sámuel elfordult Saultól, aki megragadta a próféta ruháját, megpróbálva megakadályozni távozását.
OLVASMÁNYUNK BEFEJEZI a drámát, amely a 9. fejezetben kezdődött, lásd különösen: 1Sám 10,1.24; 1Sám 11,15. Az önfejűség ragaszkodott ahhoz, hogy legyen királyuk, 1Sám 8,19-től; most ez már gonoszságnak tulajdoníttatik, 1Sám 12,19-től; vö. Hós 13,9-11.
VÍZVÁLASZTÓHOZ ÉRKEZTÜNK Istennek Izráellel kapcsolatos útjaiban. A nemzet eddig teokráciában élt. Most készülnek belépni a monarchia korszakába. Figyeljük meg a változás előtti közvetlen körülményeket, 1-3. v., amelyek a népet egy király utáni vágyhoz vezették, 4-9. v. A próféta erre ismertette velük a királynak a néppel szembeni kielégíthetetlen követeléseit, 10-18. v., de ennek ellenére a nemzet úgy határozott, hogy legyen királya, 19-22. v.
A 4. FEJEZET a filiszteusoknak Izráel felett aratott győzelmével foglalkozott. Ez Ében-Ézernél történt, és ott ez az elnevezés csak megelőlegezése a későbbieknek. Erre csak azt lehetett írni, hogy Ikábód, „nincs dicsőség", mert az Úr dicsősége valóban eltávozott Izráelből, 4,21-től. A 7. fejezet a filiszteusoknak Izráellel szembeni vereségével foglalkozik Ében-Háézernél, a „megsegítés kövénél", amit most meg is lehetett tapasztalni. Valóban, „Mindeddig megsegített minket az Úr", 7,12.
SÁMUEL ANYJA ezt énekelte: „Híveinek lábait megoltalmazza (az Úr), 1Sám 2,9. Az igazságról énekelni nem elég. Fiának, Sámuelnek most bizonyítania kell ezt, mégpedig olyan szentélyben, amelyet Éli fiai megszentségtelenítettek. Mert éppen ott kezdte meg szellemi előrehaladását, gyermekkorától szolgálva az Úrnak, 1Sám 3,1, míg érett prófétájává lett, 19. v.-től. „Tarts meg engem Istenem", Zsolt 16,1.
A NYITÓ MONDAT, amely úgy kezdődik, hogy „Volt egy ember", elvezet bennünket az elsőhöz abból a sok emberből a könyvben, akik nem Isten szíve szerint valók. Igaz, voltak bizonyítékai nála a következetes kegyességnek, 3.4.7.19.21-23. v., de Elkána szíve megosztott volt, 2. v., mindazzal a problémával együtt, amelyet ez előidézett, 6.8.10. v. Önelégült volt, 8. v., a nyilvánvaló meddőség ellenére, amely az Úr általi megtagadás jele volt, 5. v.
A SÁMUEL ÉS KIRÁLYOK könyvei a nagyobbik részét teszik ki a Régi Próféták könyveinek (Józsuétól a Királyok 2. könyvéig). Ez a leírás jelez valamit ezeknek a könyveknek a jellegéből. Ne olyan történelmet várjunk ettől, amelyet az ember szempontjából írtak meg. Meghatározó elvként inkább azt használva, hogy „az igazság felmagasztalja a nemzetet". Ezek a bibliai könyvek a történelem értelméért fürkészik a múltat, hogy annak jelentése vezérfonalként szolgáljon az utókornak.
RUTH GYENGÉDSÉGE és szerénysége mindenki előtt nyilvánvaló kellett, hogy legyen, így a figyelmes Naómi és a jóindulatú Boáz előtt is. Nem kér semmit, de mindent hálával fogad, pl. 2,13. Szellemisége, magatartása, 2,11; 3,10 és szűkölködése nyerte meg Boáz szívét? Múlik az idő, és Naómi, róla gondoskodva elhatározza, hogy keres neki „nyugalmat". Volt egy birtokkal kapcsolatos megváltási törvény Izráelben, 3Móz 25,25, és egy olyan törvény is, hogy fenntartsák az olyanoknak nevét, mint Ruth elhalt férje, 5Móz 25,5.
HA A HELYES URALMAT az 1. fejezetben megvetették, itt bemutatják. Az 1. vers egy olyan tényt közöl, amely akkor Ruth számára nyilvánvalóan ismeretlen volt. Vessük össze a következőket: „Hadd menjek", 2. v., „történetesen", 3. v., és „ímé, Boáz kijött", 4. v. Mennyire célszerűen kezd Isten keze mozdulni értünk, ha hozzá jövünk. Elimélek is megismerhette volna ezt, ha várt volna! Ez a fejezet megrajzolja annak a léleknek az előrehaladását, aki „Istenhez tért". Láttuk Ruth kifejezett odaadását, 1. fej., most pedig a következőket látjuk: