Saul

Csodálatra méltó, ahogyan Jonatán megjelenik életfelfogásával, mégis vannak olyan tettei, amelyek kérdéseket vetnek fel. Jonatán úgy mutatkozik előttünk, mint olyan ember, aki két egymással ellenséges viszonyban lévő személyhez próbál hűséges lenni, és így szembetalálja magát a "két úrnak szolgálás" minden következményével. Az Úr szavai egyértelműek: "Senki sem szolgálhat két úrnak", Mt 6,24.

Saul uralkodásának utolsó szakaszaiban vezetésének módszere vészesen leromlott addig a pontig, ahol pusztulása már elkerülhetetlennek tűnt. Isten Szelleme régóta elhagyta, és az Istennel való éltető közösség hiánya miatt, amin keresztül megkaphatta volna a vezetést és támogatást, végső kétségbeesésében arra törekedett, hogy régi vezetőjével, a halott Sámuellel létesítsen kapcsolatot. Ez a kísérlet egy spiritiszta médium segítségével történt, noha az ilyen gyakorlatot Isten megtiltotta, 3Móz 19,31; 20,27; 5Móz 18,9-14.

Saul hatalmi megszállottsága és felsőbbrendűsége, mint a nemzet királyáé, nem tűrt meg versenytársat ezeken a területeken, mindegy, hogy szándékos volt-e ez az illető részéről, vagy akaratlan, ahogyan az események menete hozta magával. Az "irigységnek" méltó definíciója a következő: "fájdalom vagy elégedetlenség, amit más ember kiváló volta vagy sikere gerjeszt". Bizony, ez bebizonyosodott az első említésben, amit Saulnak Dáviddal kapcsolatos irigységéről látunk.

Azt szokták mondani, hogy "a hatalom hajlamos megrontani, az abszolút hatalom pedig abszolút megrontja az embert!" Bizony, ez a dolog Saulnak, Izráel első királyának az életében bebizonyosodott. Miután elfogadta a maga számára a legfőbb uralkodó hatalmát, olyan helyzetben látta magát, mint aki a nemzet ügyeit a saját szeszélyei és elképzelései szerint uralhatja. Lassú a tanácskérésben, és még lassúbb annak megfogadásában. Olyan embernek mutatkozik, aki elég önfejű ahhoz, hogy még Isten érdekeit is semmibe vegye a sajátja kedvéért.

Ahogyan Saul elindult a királysághoz vezető úton, látni lehetett biztató jeleket a magatartásában és a jellemében, amelyek reményteliek voltak a jövőre nézve. Például, amikor találkozunk vele, apjának Kisnek elveszett szamarait keresve, 1Sám 9,3, kitartó volt a keresésben, és tekintélyes távolságot bejárt három nap alatt, 1Sám 9,4-5. Ezzel kapcsolatos gondjában Sámuelhez fordult segítségért ("Isten emberéhez... egy tiszteletre méltó emberhez"), így indirekt módon Isten segítségét és vezetését kereste kijelölt szolgáján keresztül, 1Sám 9,6.