SzentSzellem

PÁL EMLÉKEZTETNI akarja olvasóit korábbi napjaikra. Mint a nemzetek tagjai, különböztek Izraeltől, elsodródtak a saját vallásukban, hogy bálványokat imádjanak, amelyekről Pál azt írja, hogy némák. Azok képtelenek hallani vagy beszélni, ezért nem jelenthették ki magukat. Most azonban megtértetek, „hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok" (1Tesz 1,9). Ez az Isten hall és beszél, ismertté teszi magát az emberek számára, és elküldte Szellemét a szívünkbe. Az Ő befolyása alatt senki soha nem átkozza Jézust, hanem dicsőíti.

AZT a „még sok mondani"-valót, amit nem mondhatott el a tanítványoknak akkor, elmondta nekik később a Szent Szellem által. Hogy az Úr lesz, aki beszél hozzájuk, a Szellemre vonatkozó következő megállapításokkal erősítette meg: „mert nem ő magától szól" (13. v.); „mert az enyémből vesz" (14-15. v.). A hívővel kapcsolatosan a Szellem munkája háromszoros: elvezeti az igazságra (13. v.); megjelenti Krisztus dicsőségét (14. v.); megjelenti az eljövendő dolgokat (13. v.). A Szellem „vezetése" feltételezi a hívő részéről a hajlandóságot arra, hogy Ő vezesse.

A VILÁG gyűlölködése, valamint a Szent Szellem segítsége a bizonyságtételben, amelyre általánosan utalt az utolsó fejezet, ebben a szakaszban részletesebben ki van fejtve. A tanítványok üldözése a zsinagógákból történő kizárástól és a gyűlölködéstől kezdve egészen megölésükig terjedhet. Ami ennél is rosszabb, ezt a fanatizmust úgy tekintik majd, mint Isten szolgálatát, és mindenki nyíltan végezheti (2. v.).