barát

Mire Dániel próféta könyvének 3. fejezetéhez érkezünk, Sidrák, Misák és Abednégo már több mint húsz éve van Babilonban. Ez alatt az idő alatt Isten iránti hűségük bebizonyosodott, Dán 1,6-21, és a király iránti tiszteletük is nyilvánvalóvá vált, Dán 2,49. Joggal tételezhetjük fel, hogy eleget tettek annak a kötelességnek, amelyet rájuk bíztak Nabukodonozor király megelégedésére.

A napok nehezek voltak Jeremiás számára, de Isten adott szolgájának egy hű barátot, valakit, akiben megbízhatott. Mivel Isten megparancsolta, hogy írjon le minden beszédet, amelyet korábban mondott, hogy Júda, ha lehetséges, még megfogadja az ítélet figyelmeztetéseit és megtérjen, ezt továbbadta barátjának, Báruknak, hogy írja le az Úr minden szavát egy könyvbe. Aztán pedig menjen el a templomba, és olvassa fel az Úr szavait a nép füle hallatára. Jeremiás nem mehetett oda, mert ki volt tiltva a templomból.